Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
AZ EGYHÁZBAN SZÓ LGÁLAT A HATALOM. 213 a legnagyobbnak köztük legkisebbnek kell lennie; az uralkodó szolga legyen, miként ö szolgája lett tanítványainak. *) És Péter óva inté az elüljárókat, bogy a községekben csak úgy működjenek, mint pásztorok és példányképek, nem pedig mint önkényes parancsárok. -) Krisztus egyházában tehát ama dölyfös, önzö, önkényes uralkodásnak, az uralkodók kényelme- s előnyére váló népkifosztásnak soha sem volt szabad lábrakapnia. És ha mégis lábrakapott, akkor teljes valóságában kellett azt fölismerni t. i. hogy az az isteni rendelet kiáltó ellenmondása, s az egyház valódi szelleme ellen elkövetett vétség. A kormányzóknak nem áll hatalmukban önkényes terheket és parancsokat fölróni ; a hatalom, melyet Krisztus adott nevelői volt : mint pásztorok, mint nevelők, nem pedig mint a keresztény népnek urai, egyedüli zsinórmértékül a községek üdvét és lelki szükségeit véve, alázattal és szolgálatkészen, hanem a megismert isteni akaratot az emberi tetszésnek mindig elébe helyezve s az emberek kegyét nem vadászva, kell vala hivatalukat istenfélelemben s az egykor adandó számadás örökös tudatában betölteniök, soha sem feledkezvén meg arról, hogy egyedüli előnyük csak az, miszerint önkényes és odaadó eszközei legyenek Istennek, testvéreik üdvéért. — Másrészt azonban hatalmukat ne tekintsék olyannak, melyet csupán a nép ruházott rájok ; ők úgy birták és gyakoriak azt, mint közvetlenül vagy közvetve Krisztustól adottat. Miként az Úr mondá apostolainak : „Nem ti választottatok engem, hanem én titeket1 ; úgy mondhaták az egyház tisztviselői a községeknek : Mi vagyunk, kik mint Isten követei és eszközei titeket lanítottunk, megtérítettünk, megkereszteltünk; mielőtt ti azok valátok, mik most vagytok, mi voltunk. 120. Az apostoloknak kezdetben sok elnézéssel és türelemmel kelle lenniök az egyház gyönge és tévedezö tagjai irányában; hisz az Ur is nagy türelmet tanúsított irántok s kíméletes nyájassággal viselé előítéletekkel teljes elfogultságukat. „Ha valamit másképen értetek, mint a tökéletesek, azt is kijelentendi nektek az Isten.“ irja Pál a philippiekhez 3) és egymás községhez irt levelében megemlíti, miként imádkozik ő éjjel-nappal, hogy őket személyesen láthassa és hitök hiányait kipótolja. 4) Egyedeket úgy mint egész községeket „csecsemőknek“ való bánásmódban kellett részesíte’) Luk. XXII. 26—27. — *) I. Péter V. 3. — *) Philipp. 111. 15. — •) I. Thess. III. 10.
