Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
212 KÜLDETÉS ÉS HATALOM FÖLÜLRŐL. ment tanítás, mivel ő az, ki pásztorokat és tanítókat adott. * l) Szent Pál ugyan előrelátta, hogy lesz idő, midőn az emberek kényök szerint fognak választani tanítókat, kik nekik kedvesebbet beszéljenek ; -) de ez az egyháztól való elszakadás kora volt is ám. — Csak kívüle, nem keblében, csak az egyházi hatalom ellen támadt lázadásban létesülhetett más tanítói hivatal, melynek aztán kötelességéül is tevék, hogy új és az emberek fülének kedvesebb tant hirdessen. t 118. Azon ünnepélyes bizonyítással : „En az igazat mondom Krisztusban és nem hazudok“ — emeli ki szent Pál apostoli méltóságát és hatalmát, hogy ennek erejével tanítványaira, Timotheusra és Titusra hivatali teljhatalmát átruházza ; még pedig az egyház meghatározott részeinek javára, Timotheust Bphesusba, Titust Crétába küldvén. Feladatuk volt, hogy tanítsanak és őrködjenek a tanítmány tisztasága fölött; 3) tegyenek elöljárókat vagy presbyte- reket “) ; és a tőle hallott tannak, derék és tanításra alkalmas férfiak által való terjesztéséről gondoskodjanak.5) Ezen átruházás, ezen fölvétel az egyházi hivatalba azonban nem volt pusztán emberi intézmény, sem puszta célszerűségi cselekmény. A küldetéssel együtt a hivatalhoz kötött kegyelem is átszállóit az e tisztségre meghívottakra: a Szentlélek volt az, ki emberek közbejöttével, őket választó, „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyen titeket a Szentlélek püspökökké tett az Isten anyaszentegyházának kormányzására, melyet maga vérével szerzett,“ — mondja sz. Pál a Miletbe hívott ephesusi elöljáróknak. 6) És Timotheust arra inti, hogy ne hanyagolja el a kegyelmet, melyet az ö — az apostol — és az egyházi szolgák kézrátétele által nyert ; hanem ismételve gerjeszsze fö és munkálkodjék vele. 7) 119. Hivatalokat, szolgálatokat és hatalmakat akart Krisztus egyházában, nem pedig uralkodókat, nem uralmat. S midőn az apostolok maguk közt az elsőség fölött civakodtak, előrebocsátván, hogy országában egy mindenesetre arra van hivatva, hogy első és legnagyobb legyen, azt mondá nekik, hogy az ő országa nem hasonlít ama kor pogány országaihoz ; egyházában a rang és hatalom nem hasonlít a világi uralkodók rangja- és hatalmához ; hanem ') Efez. IV. 11. — 2) Tim. IV. 3. 4. — 3) I. Tim. I. 3—4. — *) I. Tim. III. 1 s a köv. — 5) II. Tim. II. 1—2. — 6) Apóst. Csel. XX. 28. — 5) I. Tim IV- 14. — II. Tira, I. fi.
