Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
POGÁNYOK - ÉS ZSIDÓKBÓL. 199 tartják, mint egykor a zsidó templom a sehehináé volt. így Péter apostol szerint a hivők élő kövek, melyekből a lélek temploma épül.l) 99. Családból vándortörzs lett, ebből nép, mely először, mint rabszolga, utóbb mint harcos hódító nép az istentiszteletét sátorban, utóbb Silóban, végre a jeruzsálemi templomban tartá. Majd távol fogságba hurcolták, majd hazájába türtéut visszatértével és a nemzeti visszahelyezés után a pogányok játékszere lett s most mintegy kettős élete vala, t. i. Júdeábán az állam-nemzeti, a másik pedig a Diaspora tágas szétszórtságában, hol Izrael hellenizáltatva s a pogány proselytáktól környezve, már másfél század óta érlolő- dék azon hivatásra, hogy a pogányokat megtérítse s velők egy nagy egyházat alakítson Hogy a nagy többség e hivatás alól kivo- nandja magát, előrelátható volt, s ez az egyház folytonosságát épen nem akadályozá. Csak egy „maradványnak“ ígérték volt a látnokok a dicső győzelmeket és eredményeket a pogányok között -') Elismerte ezt Pál is; ama 7000-re mutatván, kik az izraeliták közül magok nem hajtották mog egykor térdeiket Baal előtt, igy szól : „így tehát ezen időben is a maradvány a kegyelem választása szerint megtartatott.“ 'T) Tényleg sokan, mindnyájan hivatalosak voltak, de csak kövesen valáuak kiválasztva. Ámde az egyház megmaradt, és midőn a zsidóság tömege az egyetemes religióvá és világbirodalommá fejlettet visszataszította, akkor az éltető szollem is eltávozék tőle ; a lelketlen hulla összetartá ugyan a tagokat, do a vallási termelő erő kialudt ; ami még a hullában mozgott, az törvénycasuistica, talmud és rabinusi elem volt. Minden élet az egyházban maradt, melyben a törvény malaszttá, a félelem szeretetté, a képek és jelek valósággá változtak át. Mi ott árnyalak volt, itt lényeggé lett ; Istennek megszentelő ereje ott megmutatva, itt megadaték ; mi a régi intézkedések és szabványokban pusztán a nép mulékony állapotára, vagy csak bizonyos időre vonatkozott, az megszűnők ; ami ellenben az emberiségre fontossággal és maradandó becsesei birt, az meg lett tartva, kitágítva és föuségesb tartalommal betöltve. Krisztus maga is úgy intézkedett, hogy halála és föltámadása az egyik nagy évünneppel, a Szentlélek küldése a a másikkal essék össze; egyházának jól rendezett ország alakját * 11 ’) Pét. 2, 5. — 2) Joel. 2, 32. — Mich. 5, 5. — Zach. 8, 12. — 3) Róm. 11, 2—5. It, i.1
