Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

*

ALÁZATOSSÁGA ÉS BIZALMA. 83

vonatkozás van Jézus élettörténetére ; ámde ö azokhoz irt kik már megtértek és kik iránt, saját szavai szerint, az anya és dajka tisztét már teljesíté.') Azonkívül mindig előtte lebeg a megfe* szított és feltámadt Űr képe ; ezen kettős képet hordja magában ; a hívőkhöz is mindig az egyikről vagy másikról beszél. Az ő evangéliuma Krisztus dicsősége és keresztjének evangéliuma ; örömestebb tekint olöro a jövőbe és Krisztusnak dicsőségében leendő eljövetelére, mint hátra földi vándorlása idejére.") Sőt még Jézus szavait is csak nagyritkán idézi Pál, a főkérdésekben pedig soha sem. Nem Jézus szavaira szokott hivatkozni, hanem saját apostoli teljhatalmára, az Ur kereszthalála-és feltámadására. Az úrvacsorát rendelő szavakat mégis ismétli, s az Urnák egy szavát említi föl, mely az evangéliumban nem fordul elé. Csak kétszer érvényesíti Jézus rendeletéit; először arra nézve, hogy az apostolok és hitküldérek joggal bírnak az evangéliumból élni; másodszor, midőn különbséget téve saját véleménye s az Űr parancsa között, az Űr elválási tilalmát idézi. 3) Azonban félreismerni nem lehet, hogy erkölcsi intelmeiben, valamint utalásaiban a halál utáni dolgokra Krisztus magyarázatai valának szemei előtt. Az apostol alázatossága, önkénytes vallomása, hogy ő Krisztust és tanítványait üldözvén, nagy bűnös volt, nem tartóztaták őt vissza attól, hogy egy- szersmint dicsekedjék és vallomást tegyen róla, mily nagyszerűt eszközölt az Ür rajta és általa, és hivatkozzék az általa véghezvitt jelek- és csodákra, mint apostoli hivatala valóságának és jogosultságának bizonyítékára. Noha távol volt az öndicsőítéstől,azt hivé, hogy hivatalának tartozik ezzel. így arra emlékezteti a korinthiakat, hogy viszontagságos, békével tűrt körülmények közepeit, apostol- ságát az isteni hatalom csodáival s jeleivel igazolá nálok 4) ; a rómaiakhoz irt levelében még tovább megy, dicsekedvén, hogy Isten segedelmével véghezvitt jelek és csodák által Jeruzsálemtől Illiri- cumig mindeneket betöltött Krisztus evangéliumával.a)

141. A galatákhoz irt levél néhány kifejezéséből gyakran kö vetkeztettek arra, hogy Pál és a régibb apostolok között nagy ür,- eltérő nézetek és igen feszült viszony létezett ; azonban ez tényleg nem igy volt. Pál távol attól, hogy a többi apostol tekintélyét és tevékenységét a magáéval szemben kisebbíteni akarná, mindig tel') I. Tossal. 2, 7. — 2) Kom. G, 9 — 11 ; 7, 4 ; 10, £. 2 Kor. 4, 4. — 3) 1. Kor. 7, 10, 12. — 4) 2. Kor. 12, 12. — 5) Rom. 15, 19.

Düllinger : Keresztónys. s egyh.

6