Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

80 PÁI, : A KÖZSKGVKZETŐ. inkább le van kötve, mint bárki más; mert ö mindenkinek szolgája, evangéliumával minden embernek tartozik szolgálni. *) S ezen szol­gálat nála igazi lángelmüséggel valódi művészetté fejlődött. Csodá­latos tehetsége és könnyűsége volt arra, hogy magát mások helyze­tébe beletalálja ; szavait és cselekedeteit minden állapothoz és mindenki felfogásához alkalmazza. Szeretetteljes rokonszenvvel ereszkedett le megtértjeihez ; sa­játjává tévé érzelmeiket ; örömük az ö öröme, szenvedésük az ö szenvedése vala, elannyira, hogy néhány levelében fölváltva két Pál látszik beszélni ; az egyik, ki hitrokonainak érzelmei- néze­tei- és viszonyaiba mintegy feloszlani látszik ; a másik, ki apostoli méltósággal intve, rendreutasítva, fenyítve fölöttük áll. így mond­hatja aztán magáról, hogy mindenkinek mindene lett, hogy vala­mennyit megnyerje : zsidónak zsidó, pogánynak pogány. Az egész egyházra nézve valódi előképe ő az alkalmazkodó,közönyös dolgok­ban engedő és a gyöngéket magához fölemelő pásztori szeretetnek. 0 volt első, aki szóval és példával megmutatta, miként kell tiszta szeretetből a magában véve helyes szabadságról is lemondani. „Ha az eledel megbotránkoztatja atyámfiát, inkább nem eszem húst mind­örökké.“ a) 139. Ennélfogva tanításaiban és rendeletéiben, szellemének egész hatalmával, akaratának egész erélyével jelen van azon egy­házban, melyet vezérelni akar ; ahová levelei mennek, ő is oda megy; bár távol testileg — mint mondja —jelen van szellemileg. Ugylátszik, szavai hatását mindig előre kiszámítá. Szeretet, bő ta­pasztalat és beható emberismeret által egyaránt élesített tekintete fölismeri az új keresztények érzelmeit és hangulatait és szava mindig eltalálja a kellő hangot. Hiszen mindig velők van, velők gondolko­dik, érez, él és szenved. Idő és távolság nem akadályozhatta a hit, öröm és szenvedés eme közösségét. Csak ritkán parancsolt egyene­sen és egyszerűen ; úgy kormányozza községeit, hogy bevonja őket értelme és akarata közösségébe. Míg ő azok nézeteit és vizsgálódá­sait magába fölveszi, viszont feltárja előttük saját ismereteit és ér­zelmeit. Ahelyett, hogy merev szabályokat szabna eléjök, arra tö­rekszik, hogy őket magához hasonlókká tegye, és szellemét azoké- val egybeforraszsza. 110. Már sokaknak feltűnt, hogy Pál leveleiben igen kevés ') I, Kor. 9, 19. — 3) I. Kor. 8, 12.

Next

/
Thumbnails
Contents