Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
SZOLGALATJA. 79 ták.') Háromszor szenvedett hajótörést; és ennek következtében egyszer valami h aj ótöredéken egy egész nap és éjjol a hullámoktól gyakran eltemetve ide s tova hányódék a tengeren. Hétszer láncra is verték. 2) 137. A tan, melyet Sz. Pál hirdetett, mintegy testté s vérré vált benne, egybeforrva egész lényével, saját egyéni érzelmei- és tapasztalataival.!!) nem volt csupán tanítványa és utánzója Krisztusnak, hanem egészen az ő birtokában vala, szellemétől áthatva- Azon jelenés óta, melyben Jézus, dicsőségében és isteni fölségében mutatkozott előtte, egészen átváltozék, sőt öntudata és élete is teljesen megmásula; oly szorosan volt Krisztussal egyesülve, hogy a ráemlékezés, jelenlétének tudata, minden cselekedete- és elmélkedésével együttjára, úgy, hogy rendes állapota folytonos emelkedettség, sőt más emberekhez hasonlítva elragadtatás vala. 3) Saját nyilatkozata szerint annyira át volt hatva Krisztusnak áldozathalálával tanúsított szeretetétöl, hogy magával nem birva, saját énjével mit sem törődve, kénytelen vala ama szeretet hatalmának engedni. — Úgy érzi magát, mint ki Krisztussal meghalt, kinek a világ megfeszíttetett, mint ő a világnak. 4) Az volt legfőbb törekvése, hogy saját élete cselekedetben és szenvedésben Jézus életének hü másolata legyen. A szenvedésekben, melyek érték, csak Krisztus szenvedésének folytatását és befejezését látta. a) Akár életével, akár halálával dicsőítse Krisztust, neki mindegy ; °) előnynek tartaná a halált, hogy Krisztussal lehessen, liahogy hivatása nem kívánná, hogy az egyháznak szolgáljon. 138. A hellének tisztán emberi sokoldalúsága és szellemi mozgékonysága Pálban először dicsőült át a megismert igazságot teljes odaadással szolgáló és egész a szentségig magasztosúlt jellemmé. Az evangélium hirdetése neki nem szabad választás dolga, hanem szent kötelem és szükségesség ; csak azt tudja, hogy ő akaratnélküli eszköz Isten kezében, hogy önmagában sokkal tehetlenebb, semhogy hallgatása által ama hatalmas tényeket és tanokat világraszóló diadalmenetökben feltartóztassa. Nem viselheti el azon gondolatot, hogy a rábízott hithirdetés hivatalát be ne töltse. 7) Egyrészt szabadnak érzi magát minden földi köteléktől, míg másrészt ') Act. 14, 18. — -) Cl am. Rom. ep. I. 1. 5. — 3) Gal. II. 2, 20 ; 6, 14. 2. Kor. 5, 16. Phil. 3, 20. — *) Gal, 6, 14. — 5) Col. 1, 24. — 6) Phil. 1, 20 — 7) I. Kor. 9, 16.