Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
78 PÁL : SZENVEDÉSEI. őt vissza attól, hogy gyöngeségévol dicsekedjék, és abban magasztos öröme okát találja ; mert mikor gyönge magában, akkor — úgymond — hatalmas Istenben. ') És jóllehet gondolatainak mélysége, gazdagsága a kifejezés hiányosságával küzdött, mikor azok merész röpte öt elragadni látszék: egyszersmint azonban „erővel és Szentlélekkel és nagy bizalommal szólott,“* 2) mert arról teljesen megvolt győződve, hogy IstenLelkét birja;3) hogy Krisztus szól általa, vagy ő Krisztusban ; 4) hogy az Úr segíti őt erejével. 5) És valóban Krisztus nom engodé, hogy szűkölködjék a jelekben és bizonyítékokban, melyek különös vezetése- és megvilágosításáról tanuskodá- nak. Amennyire tudjuk, apostolkodása alatt négyszer vigasztalta meg az Úr különös látomány- és az ezzel összekötött bátorítás- és megvilágosítással ; először a jeruzsálomi templomban mindjárt megtérése után; másodszor Korinthban, közvetlenül a zsinagógából való kiűzetése után, midőn Jézus neki éjjel ugyanazon biztosítást adá, melyet a régibb apostoloknak adott : „Veled vagyok!“, aztán Antónia várában, és végre a hajótörés veszedelmében. 6) Egyszer megtörtént vele, hogy pillanatnyi elragadtatásában magát Krisztus dicsőségének székében, Isten közvetlen jelenlétében érezte, hol csodálatos, utánozliatlan szavakat halla. 7) Általán az, kit damaskusi útjában látott, folyvást vele volt; Pál megszólítá őt és választ nyere tőle, és ezen személyes közlekedésben, ezen folytonos kinyilatkoztatásban legnagyobb kárpótlást és vigaszt nyert mindazon „fogyatkozás-, megvetés-, nélkülözések-, üldöztetések- és szorongat- tatásokért,“ melyeknek ki volt téve. 8) És valóban szüksége is volt ily folytonos bátorítás- és erősítésre ; mert az, mit apostoli hivatása betöltésében el kellett viselnie, meghaladá a gyönge és már amúgy is súlyos szenvedéssel látogatott férfiú erejét. Midőn a korinthiak- hoz második levelét irta (tehát 57. körül), mintegy tiz évvel halála előtt, már ötször ostoroztatott meg a zsidóktól ; és a törvényes 39 csapás büntetése oly kegyetlen volt, hogy az ostorozottak alatta néha ki is mulának.l0) jíRómai polgárjogának dacára háromszor vettetett a rómaiaknál szokásban volt vesszőzés büntetése alá, melynek szintén gyakran halál vala következménye. Listrában a zsidóktól felbőszített csőcselék megkövezte, annyira, hogy halottnak tar*) H. Kor. 12, 10. — 2) I. Tkeszsz. 1, 5. — 3) Ii. Kor. 12, 9. — 4) II. Kor. 2, 17 s köv. 13, 3. — 5) II. Kor. 12, 9. — 6) Ap. Cs. 18, 10 ; 23, 17 s köv. 27, 23. — ’) II. Kor. 12, 1—i. — 8) II. Kor. 12, 10. — 9) Josoplx. Arch. 8, 21, 23.
