Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

PÁL SZEMÉLYISÉGE.

77

selöbbit nem ő irta. Tertullián állítása *), hogy Barnabás a szerzője; egyesegyedűl áll ; azon véleménynek, hogy e levelet Apollos szer- keztette, az ősagyházban se mmi nyoma ; és mivel ép Apollosró emmi bizonyost sem tudunk, csupán szükségpótló föltevés. Tehát még mindig legvalószinűbb, hogy e levelet Pál vezetése mellett Lukács irta ; és erre utal a legrégibb hagyomány is. -)

135. Az újszövetségi személyek között Pál az, kit legjobban ismerünk ; mert képe nemcsak Lukács, tanítványa és kísérője irataiban, hanem saját leveleiben is igen világosan van rajzolva. Alakja, ugylátszik, igénytelen volt ; a likaóniak Hermesnek tárták, Barnabást pedig Zeusnak, nyilván, mivel az utóbbi személye tekintélyesebb, Pálé pedig igénytelenebb vala * 3). Levelei — mondák korinthi ellenei4) — „súlyosak és erősek,“ de testi jelenléte erőtlen, és szóbeli eléadása csak megvetést szül; úgy vélekedvén, hogy az övéhez hasonló testi fogyatkozások, gyöngék, nem férnek össze az általa igényelt apostoli tekintélylyel. 0 maga nagyonis érezte külső megjelenése, természetes ereje, és a neki jutott magasztos hivatás közti aránytalanságot, tapasztalta az ékesszólásnak gyakran egész az elfogultság- és bátortalanságig, menő hiányát; a korinthiakhoz igy ir : „És én erőtlenségben és félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok“ 5). Testi állapotát összehasonlítja az Úr gyöngeségének jeleivel, halványságával , szóval egész állapotával a keresztfán 6). Említést tesz bizonyos nyomasztó és tartós szenvedésről, annak ismétlődő rohamairól ; ez a testében levő ösztön ; úgy érzé mintha valamely daemon ököllel verné. 7) Háromszor könyörgött ennek eltávolításáért, kérése azonban nem teljesülő. Éhez járúltak még az apostoli működés közben nyert sebek és forradások, melyeket azonban díszjelekként visel vala, mint Urának szolgájára ütött bélyegeit. 8)

136. Azonban ezen törékeny hüvelyben hatalmas szellem, lángoló, soha nem lankadó lelkesülés, soha nem csüggedő bátorság lakott. És noha mindazt, mit tett, sinlődő és törékeny testével való folytonos küzdelem közt tévé ; habár birt azon öntudattal, hogy a rábízott nagy kincset cserépedényben hordja : 9) mindez nem tartá

*) De pudic. c. 20. — !) Origen, ap. Eus. 6, 25 ; Hieronym. Gat. c. 5. —

3) Ap. Csel. 14, 11. — 4) II. Kor. 10, 10. — 5) I. Kor. 2, 3. — 6) II. Kor. 4, 10.

’) II. Kor. 12, 7. — ') Gál. 6, 17. — 9) II. Kor. 4, 7.