Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
74 melyek segélyevei a nyelvbuvárlatok a történelem számára gyümölcsözőkké váltak, ekként végzi : „E szerént valamely nép nyelvének segélyével képesek vagyunk határozottan megmondani, mely eredetű, mely népekkel volt közlekedésben, mily neműek voltak ezen viszonyok, mily törzshöz tartozik ; legalább azon időszakig, melyben a profán történelem megszűnik s melyben a nyelvek közt azon zavarra bukkanunk, mely valamennyinek eredetet adott, s melynek megfejtésére oly hasztalan kísérletek tétettek,“ *) Hogyha azonban a nyelvek eredeti egységét egyszer elfogadjuk, ez utóbbi szétoszlást ily esemény nélkül aligha fogjuk valamikor megmagyarázhatni. Észrevette ezt az éles elméjű s tudós történetbuvár Niebuhr is azon alkalmi melléktekintetek egyikében, melyekkel müvében számtalanszor találkozunk, s melyek mindenkor tanulmányai csodálatos sokoldalúságát jelzik, melyekhez kitünőleg a mi tudományszakunk is tartozott. A következő helyet pedig annál szívesebben is idézem, mivel az első kiadásban egészen más nézettel találkozunk. „Ezen álokoskodás hihetőleg az által kerülte ki a régieknél a leleplezést, minthogy az embernek számos eredetileg különböző fajait vették fel. Azoknak, kik ezt nem ismerik el, s egyetlen egy törzspárig mennek vissza : hogy a szerkezetben különböző nyelvek létét igazolhassák, szükségkép csodához keli folyamodniok, s azon nyelvekre nézve, melyek a gyökökben és lényeges sajátságokban egymástól különböznek, a nyelvzavarhoz tartani magukat. Ily csodának elfogadása nem mond ellent az értelemnek; miután ugyanis az ö világromjai világosan mutatják, hogy a mostani előtt más életrend létezett, úgy bizonnyal hihető, hogy az kezdetben sértetlen maradt s csak időjártával szenvedett lényeges változást.“2) Ezen megjegyzéshez hozzáadnám még, miszerént azon esetben, ha a különféle nyelveket megmagyarázandók, épen oly számú független fajokhoz kellene folyamodnunk : szükségképen kényszerítve lennénk, a földgömb különféle részein nem pusztán néhány, hanem épen annyi nyelvet venni föl, a mennyi jelenleg létezik, melyek látszólag semmi összeköttetésben sincsenek egymással, en’) „Recherches sur les Langues Tartares.“ Vol. I. XXIX. 1. 2) Niebuhr „Römische Geschichte“ 3-ik kiad. I. R. 60. 1. Igen örvendetes, a szerzőnek a XII. lapon tett nyilatkozata dacára ezen változtatásokkal találkozhatnunk.
