Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz

69

val a legmagasb hegyekre kapaszkodva, különféle helyekre menekültek ; e szerént tehát az emberi nem különféle családai Kaukázus, Himalaja és Altaiban létező ugyanannyi központokból terjedtek volna szét.

Dacára ezen nem sokat ígérő nézeteknek, eredményei mégis tökéletesen öszbangzanak a sz. történelemmel „Az általános néprokonság, igy fejezi ki magát, melylyel e mű kidolgozásában sokkal többet foglalkoztam, mint eleinte szándékom volt, ez által oly fényes világosságba lön helyezve, hogy ezt mint bizonyost kényszerülünk elfogadni.“ „A nyelvrokonság, teszi hozzá, nem látszik más módon megmagyarázhatónak, mint azáltal, hogy az ó- és újvilág valamennyi szójárásában egy ösnyelv maradványai lelhetők föl.“ ’) S mint hiszem, meg kell vallanunk, hogy jelentései szerént az összes nyelvek fölött tett számos összehasonlító bizonyítékokban, eltekintve sok fölületes és látszólagos példától, a hasonlóságok egész tömege található, melyek elég határozottak, hogy Young tr. számításának szerencsés alkalmazását igazolják, ha valaha eszméjének némi becs fog tulajdoníttatni.2)

Még nagyobb örömmel fogok a boldogult Schlegel Frigyes eszméinek előterjesztéséhez, oly férfiéhoz, kinek jelen korunk többet köszön, mintsem unokáink meghálálhatnák : új és világos nézeteket a művészetek s legszentebb adományaik fölött ; a kísérletet, ha nem többet, a bölcsészet nemét a lélekre fordítani, s szellemi erőinek legszentebb elemeit az emberi tudás alkatrészeivel egyesíteni ; mindenek előtt pedig egy gazdagabb India felfödözését mint

gotázsiai iratokban, valószínűleg csak rege, mely bizonyos jelentéssel biró, névhez köttetett.“ 40. 1. v. ö. 41. 1.

') Előszó, IX. 1.

2) Az újabb nyelvbuvárok között a nyelvek közös eredetének védelmezőjeként főleg Millier Miksa oxfordi tanár lépett föl. „Megvallom, — úgymond, — a midőn újra meg újra az ellenvetést hallám, miszerént lehetetlenség a nyelvek közös eredetéről szólani, miután az összehasonlító nyelvbuvárlat bebizonyította, hogy különböző nyelvcsaládok léteznek, éreztem, hogy ez nem lehet igaz, hogy ennek mindenesetre túlzásnak kell lennie. Ha a kérdést jól megfontoljuk, igy áll elé : Ha állítjuk, bogy a nyelv különböző kezdetekből ered, úgy előbb annak lehetetlenségét kell bebizonyítanunk, hogy a nyelv közös eredettel birt.“ Azután kimutatja, hogy ez soha sem bizonyíttatott be, s hogy ellenkezőleg megmutatható, miként változhatik meg egy közös eredetű nyelv s mint oszolhatik szét egészen különböző nyelvekre. Lectures on the science of Language. I. K. 339.1. A ném. ford, jegyz.