Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
64 (i) n. E szavakban az j (N) megkettőztetése miatt I-vel pontozta- tik az Alapli (x) a syr több. h. n. j'jx EX-un, nőnem jx EN-e(i)n Ezen részletezésből kiviláglik, bogy az jx szótag csak nemi jelző, mely egy névmásnak sem lényeges része, hanem minden sze- mélylyel közös és hogy ezért nemcsak ellehet, de el is kell távoli tanunk, mielőtt azok tulajdonképi és lényeges anyagára jöhetnénk ; mert a sanskrit am-nál sokkal világosabban fordúl az elé minden számú, nemű és személyi! névmásokban. Ha ezen rendszert an egyes szomélyű névmásra alkalmazzuk, akkor a héberben bírjuk annak lényeges részét, mert minden egyéb tájnyelvben csak a rövidített OCHI alakban fordul elő; mi nagy rokonságban áll a szánszkrit o h - a m vagy a német ich-vel ; sőt a rövidített alak I (ANI^félreismerhetlenül közeledik az ó német ihhez. Térjünk át a többes számra, s látni fogjuk, hogy a héber név más gyöke ACHNU előrésze úgylátszik, az egyes szám hehezetos K vagyis a héber 3 khaphtól ered, mely itt tiszta torok hanggá változott. E szerént a névmás azon része, mely a többes számot jelenti, nem egyéb ívU-nál és a többi táj nyelvekben bírjuk ennek fokozatát a teljes alaktól egész a csonkítottig. Az arabsban ACH- NA, syrben CA-NAN, khald. (AN) AN. Ezen fokozatból kitetszik, bogy NU, NA vagy N a többes 1-ső személy jellegei, és hogy felötlőén megegyez a sanskrit és a görög kettős számú nau és siöÏ, úgy szintén a latin nos-val1). A második személyben mégfölötlőbb a rokonság, mert ha a nemi szótagot elvágjuk, névmásul kapjuk a héber és arabsban TA, a khald és syrben pedig T-et, mely eléggé egybevág a sanskrit tuam, sajátító te, a latin és perzsa tu és a német d u val2). A többes szám szokás szerént az egyestől ké- peztetik. — Az, hogy a 3-ik személyü névmásokat a syr-chaldban részleteztem, csak azért történt, hogy az állandó, az egész névmási rendszerben ismétlődő összetételi szócskát föltűntessem. Mégis az ezen személyü névmások összehasonlítása nem kevésbé felötlő, mint az előbbieké, ha a héber, arabs és syr egyesszámú alakjait tekintjük. Az elsőben az egy. h. n. 'n hu : a másodikban hua, a harmadikban íjf] hu. Ezekkel összehasonlítható a perzsa 1X*°, a welsch ’) A magy. unk személyrag a határozatlan ige idomban elvitázhatlannl közelebb áll ezen keleti törzshöz, un a többes képző, k személyrag. 2) Ép úgy mint a magyar te-vel.
