Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
65 evő, mely mint rag a héber névmás módjára aw. v. o-ra változik, a latin hic, hujus, hic és az angol he. A nőnem mindegyikben egy és ugyanaz ; a héber arahs és syrben in Hl. Teljesen ugyanaz a welsch-ben hol a 3-ik személy a nőnemben h i. A többes szám □n Horn, vagy nőneme : jn Hen : vagy a syr ■pjx EN UN tán szintén hasonló a neki megfelelő welsch hwynt-hez. En e konjekturát csak kellő tartózkodással teszem. Sokkal gyakrabban láttam mint vezetheti félre szerzőjét a szigorú elmélet, miszerént esetleges és képzett hasonlóságot valóságos rokonságnak tekintsen, semhogy kétszeresen ne figyelnék, midőn bárhol valamely új vagy mesterséges nézet lebeg előttem. Mindazáltal nem lehet nem hinnem, hogy az eljárás, melyet követtem és a rokonság melyet az föltárt előttünk, figyelemre méltó azon egyöntetűség miatt, mely egész működési körén kiviláglik. Ez esetben új és fontos érintkezési pontokat bírunk a két nagy nyelvcsalád közt, mely az ős elemek nyelvészeti taglalásán alapszik. Vannak még más kutatások is melyeket figyelemre méltóknak tartok, miután azok is valószínűleg ugyanazon jelenségre vezetnének; mostanra azonban legyen elég az, mit előre bocsátottam. Csak azt akarom még említeni, hogy a sémi táj nyelvekben annak is nyomára akadunk mit különben többnek tartunk a másik nyelvcsalád sajátságánál, u. m. a segédigékkel való, hajlítást. Mert a khald és syr szenvedő idomok nyilván fpX» főnévi igének, a határozatlan igével való összetételéből erednék, mely előbbinek nyoma a khald rP^-la-ith (nincs) és riN-etk s JT-joth szócskákban ismerhető fel. 27. §. Az eddigi eredmények a szenti r ás r a alkalma z y a. E helyütt vessünk rövid visszapillantást tudományunk összefüggésére a sz. irás elbeszélésével. Az egyszerű történelmi alapvonalok folytán, melyeket önöknek felhoztam, azok első keletkezése alkalmasabbnak látszott nyugtalanságra, mint bizalomgerjesztésre, mennyiben a köteléket, mely az ősvéleményben mindnyáját összetartó, ketté szakitá ; ekként haladt ezután egy ideig, mindinkább eltávozva és szétválva, következőleg látszatra mindinkább na5
