Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz

65 evő, mely mint rag a héber névmás módjára aw. v. o-ra változik, a latin hic, hujus, hic és az angol he. A nőnem mindegyikben egy és ugyanaz ; a héber arahs és syrben in Hl. Teljesen ugyan­az a welsch-ben hol a 3-ik személy a nőnemben h i. A többes szám □n Horn, vagy nőneme : jn Hen : vagy a syr ■pjx EN UN tán szin­tén hasonló a neki megfelelő welsch hwynt-hez. En e konjekturát csak kellő tartózkodással teszem. Sokkal gyakrabban láttam mint vezetheti félre szerzőjét a szigorú elmélet, miszerént esetleges és képzett hasonlóságot valóságos rokonságnak tekintsen, semhogy kétszeresen ne figyelnék, midőn bárhol va­lamely új vagy mesterséges nézet lebeg előttem. Mindazáltal nem lehet nem hinnem, hogy az eljárás, melyet követtem és a rokonság melyet az föltárt előttünk, figyelemre méltó azon egyöntetűség miatt, mely egész működési körén kiviláglik. Ez esetben új és fontos érint­kezési pontokat bírunk a két nagy nyelvcsalád közt, mely az ős ele­mek nyelvészeti taglalásán alapszik. Vannak még más kutatások is melyeket figyelemre méltóknak tartok, miután azok is valószínűleg ugyanazon jelenségre vezetné­nek; mostanra azonban legyen elég az, mit előre bocsátottam. Csak azt akarom még említeni, hogy a sémi táj nyelvekben annak is nyo­mára akadunk mit különben többnek tartunk a másik nyelvcsa­lád sajátságánál, u. m. a segédigékkel való, hajlítást. Mert a khald és syr szenvedő idomok nyilván fpX» főnévi igének, a határo­zatlan igével való összetételéből erednék, mely előbbinek nyoma a khald rP^-la-ith (nincs) és riN-etk s JT-joth szócskákban is­merhető fel. 27. §. Az eddigi eredmények a szenti r ás r a alkal­ma z y a. E helyütt vessünk rövid visszapillantást tudományunk össze­függésére a sz. irás elbeszélésével. Az egyszerű történelmi alapvo­nalok folytán, melyeket önöknek felhoztam, azok első keletkezése alkalmasabbnak látszott nyugtalanságra, mint bizalomgerjesztésre, mennyiben a köteléket, mely az ősvéleményben mindnyáját össze­tartó, ketté szakitá ; ekként haladt ezután egy ideig, mindinkább eltávozva és szétválva, következőleg látszatra mindinkább na­5

Next

/
Thumbnails
Contents