Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
63 Ha azt fedezzük föl, liogy bizonyos osztályú nevek valamely része mindig változatlan marad, mig a többi változik : jogosan következtethetjük, hogy az csak nemi jelleg, melyet minden tétova nélkül elhagyhatunk, ha a szó különös jelentését akarjuk kikutatni, vagy ha azt más nyelvekkel akarjuk összehasonlítani. így a sanskritban az első személyü névmás a h a m, a második t u a m, miértis jogosan tekinti Bopp az am szótagot, pusztán nemi jellegnek, és a lényeges részeket ah- és tu-ra vezeti vissza, melyek elseje az ó német i h (latin ego) az utóbbi pedig a latin t u, a perzsa Ifi olv. tu, és a német du-nak felel meg. Továbbá úgy tetszik nekem, hogy a sémi névmások hasonló öszetételből eredtek, melyet szét kell bontanunk, mielőtt remélhetnék, hogy jellemző részeiket föltaláljuk; és ez csak azon alakok összehasonlítása által történhetik, melyek jelenleg némely tájnyelvből kivesztek már, másokban pedig még élnek. Ily képen találta - tik mindkét szám minden személyében az jx szótag, mely a különböző táj nyelvek igényei szerént majd an majden-nekhangzik de mindig ugyanazon két betűből t. i. A 1 e p h és Nu n-ból van ösz- szetéve. A személyes névmás első szomélye a héber nyelvben •nsjx AN-oki, rövidítve íjx AN-i ; a chaldban : XJN AN-a ; syrben XJN* EN-o; az arabsban xjí<EN-a. A megfelelő többes a héberben íjnjX AN-achnu, a chald és samariai táj nyelvben }jx AN-an; a syrben jjpj chnan; az arabsban jnjN-achna. a két utóbbiban az első szótag többé kevésbé eltűnt. A héberben a 2-ik személyü névmások, mellőzve rövidség okáért a nőneműeket, melyek rendszerént a hím nemből származnak, következők: egy. szám fcfiN atta, több. QnX attem ; de az első n (than) ban, mely a héberben csak a következtetési pont által jelöltetik, elsikkasztott N lappang, miért is a nyelvészek valamennyien egyetértenek abban, hogy a fóntebbi alakok XfUN AX-ta, és QfUK AN- tem helyett állanak. Minden kétségen kívül helyezik ezt egyéb tájnyelvek : a kliald : flJX AN-t é? JTnjS AN-tun, a syr rjN AK-t és jTnjiS AN-tűm (itt azonban az j) N fölött lévő rovatka azt jelenti, hogy ezen betű nem ejteték ki, mi által a többi táj nyelveket a héberrel összeköttetésbe hozza, az arabs niN EN-ta QnjN VN-tom. A héber és arabs ezen összetételi szócskát' a 3-ik személyben teljesen elvesztő, vagy inkább egészen más névmást fogadott el ; de a syr megtartó azt a többes, a chald pedig mindkét számban. így a chald : egyes XIN IN-e, több. h. n. ] 'jX IN-un, íiönem pjx IN-e
