Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz

62

a gondolkodó észt vezetilc : hogyan származhattak például ily átmeneti nyelvek ? Az által történt-e ez, hogy mindkét nagy csopor- tozat eredetileg egy volt, úgy hogy a mint elváltak egymástól, mint a tömegnél, melyet természeti ráz kódtatás hasogat szét, kisebb töredékek hullottak közbe, melyek mindkettőnek sajátságos tulajdonaival birnak, s igy mégis elárulják korábbi egyesülési pontjaikat? Vagy hasonlóan mind együttvéve egy közös törzs sarjadékainak tekintendők-e, melyek most már ismeretlen s valószínűleg már régen eltörlött törvényeken alapult viszonyok által fajultak el ekkép? Válaszszanak önök bármily föltevést, vagy vegyenek inkább fel előle- gesen bármily eredményt, mely e felfödözés és ennek további elterjedéséből valószínűleg következnék, akkor önök szükségképen a nagy csoportozatok és családok egységére és közösségére fognak jutni, részint önmagok által, részint, mint a régiek polygon építményeinél, némely összekötő töredékek által, melyeket a természet, vagy a gondviselés közöttük hagyott.

Megfontolásra méltó, hogy épen azon szigorúbb iskola, melynek követelése valamely rokonság bebizonyítására sokkal szigorúbbnak látszott, semhogy a családok határain kívül is mindig alkalmazható lenne, maga födözte fel a rokonságot a családok közt és minden piszkolódást e fontos tény fölött megszüntetett. — Mert ennél többet, mig elvek jőnek tekintetbe, e kutatásoktól követelni nem lehet; a mi még hátra van, az csak a kívánság, hogy tágasabban használják e tapasztalást, s más csoportozatokra is ki- terjeszszék, melyek látszat szerint a többitöl eltértek.

A sémi és iml-europai nyelvtani alakok megegyezéséről.

Olvasónk bizonyára észrevette, hogy a személyes névmások a legfontosabb elemek egyikét teszik, melyeket a népleirók a nyelvrokonság meghatározására igénybe vesznek, és az utolsó eléadás alapján világos, mily fontos következtetésekot vont le Lepsius az egyptusi és héber névmások s ragok közti határozott hasonlóságból. Prichard tr. „Eastern Origin“-jének idézett függelékében is egybe hasonlíta ugyan némely névmást az indeuropaiakkal, mint pl. (olv. atta) a német du-val. Nézetem szerint azonban ezen s más névmások pontosabb elemezése még örvendetes!) következtetésre fog vezetni.