Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Első eléadás: A hasonltó nyelvészetről. I. Szakasz

35

s a mely minket azon tárgyhoz vezet vissza, melytől oly rég eltértünk. Önök ugyanis majd el is felejthették, hogy mi azt nyomozzuk, mennyiben vannak kapcsolatban a kelt szójárások az indoger- mán családdal. E kérdést ma már, mint megfejtettet tárgyalhatjuk Dr. Prichard, „A keleti nemzetek keleti eredetéről.“ (Oxford. 1831) cimü érdekes műve nyomán. Már egyik korábbi munkájában, melyre más alkalommal többször vissza kell térnem, a waeli számneveket és igéket taglalá, s azon eredményre jutott, hogy e nyelvnek az említett családokba való beosztása „haladék nélkül megtörténhetnék, ha oly férfiak, kik hasonlóságukról Ítéletet hozni képesek, a többi nyelvekéhez hasonló fürkészésnek tárgyává tették volna.“ *) Jelen művében azonban a keltinek rokonságát az indogermán nyelvekkel minden kétségen kivül helyezi. Mindenekelőtt a szótári hasonlóságot nyomozá, és bebizonyítá, hogy az eredeti és legegyszerűbb szavak, úgymint a számnevek és a leghasználtabb igegyökök mindkettőnél ugyanazok.2) Erre következik az igének részletekbe átmenő taglalása, mely ennek más nyelvekhez való hasonlóságát mutatja, s mely hasonlóság nem esetleges találkozás, hanem a belső szerkezetnek alapazonossága. A „lenni“ beszédrész, mely pontosan elemeztetik, szembetűnőbb hasonlóságot mutat, mint tán e család bármely más nyelvében, a perzsa igéhez. A kelt azonban e szerént nem csak tagjává lett e családnak, hanem fontos szolgálatot is tett neki. Mert csak belőle fejthető meg kie- légitőleg más nyelveknek több igevégzete. így végződik p. o. a többes szám harmadik személye a latin, görög, perzsa és sanskrit

*) „Researches into the Physical History of Man.“ Lond. 1826. Vol. II. 168 1. V. o. 622 1.

2) 36 - 881. Különben figyelemre méltó, hogy Jäkel minden szót, melyet a régiek kelteknek tartottak, németből származtat. „Der germanische Ursprung der lateinischen Sprache.“ Bresl. 1830. 11. 1. Csupán családi rokonságból származik-e ez, vagy pedig abból, hogy a régiek, kik kevés gondot fordítottak az általuk barbárnak tartott nyelveknek tanulmányozására, a szavakat fölcserélték ? (Jakeléhez hasonló nézetet védelmez legújabb időben Holtzmann Ad. „Kelten und Germanen“ cimü történelmi kutatásában, (Stuttg. 1855.) melyben állítja : „A németek, kelták, a kymrek és gölek nem kelták.“ O is azt teszi fel, hogy a rómaiak hibásan tárták a német és kelta nyelvet egymástól különbözőnek. Ezek ellenében lásd Brandes H. alapos kutatásait : „Das ethnographische Verhält- niss der Kelten und Germanen.“ Lpz. 1857. — A kelt nyelv indogermán jellemét kiválólag Zeus bizonyitá be. „Grammatica celtica“-jában Lps. 1852. A német ford, jegyz.)

3*