Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizenegyedik eléadás. A keleti tanulmányokról. II. Szakasz. Profán irodalom
406 és Ázsia irodalma nagy haladást tettek és ennek következménye volt o kicsapongó föltevéseknek teljes megcáfolása belföldi ivók müvei által. 15. §. E vallási rendszer újabb eredetének bebizonyítása. Ismét Abel-Rémusat azon iró, kinek e fontos felvilágosítást köszönjük. Egyik érdekes értekezésében megismertetett velünk a japáni encyclopaediából egy igen becses töredéket, mely a lámái hierarchiának valódi történetét tartalmazza. E nélkül talán mindig csak határozatlan gyanításokra lettünk volna szorulva ; de segélyével képesek vagyunk elleneseink alaptalan, jóllehet vakító álmodozásait megcáfolni. Ezen okmány szerént Buddha isten eredetileg ind patriarchák személyében élt e földön. *) Idővel lelke uj helyettesbe ment át, ki bármelyik kasztból választatott ; és istenségének hordozója oly biztos volt az enyészet elleni óvszer bírásában, hogy az öregség bajait többnyire máglyára lépés által kerülé ki, honnan phőnixként uj életre remélt támadni. Ezen állapotban maradt az istenség időszámításunk ötödik századáig, midőn ugyanis jónak találta déli Indiából kivándorolni és tanyáját Chinában felütni. Képviselője az „ország tanítója“ cimet nyeré, de, mint később a bagdadi kalifák, az ég országa udvarának csak vallási fényt vala köl- csönzendő. Ezen kényes helyzetben folyt 800 évig a vallásfők egymás- utáni következése, mígnem Dsingiskhán családja a 18. században felszabadítá függése alól és uralommal ruházá fel. Voltaire azt mondá, hogy Dsingiskhán sokkal okosabb államférfiu volt, hogy- sem a Nagy-Lama papi országát Tibetben megzavarta volna ; 2) de először akkor még nem létezett Tibetben az ország, azután nem székelt ott a schamanismus főpapja és végre a Lama név még nem *) (Történelmi hitelességgel nem lehetne a buddhistikus patriarchák egymásutáni sorrendjét elfogadni, dacára a chinai források biztos adatainak, mivel p. a korszakok, melyekbe az egyes patriárchák helyeztetnek, tökéletesen biztos chronologikus adatokkal ellenmondásban vannak. — A. n. f. j.) *) Abel-Rémusat, „Philosophie de l’histoire, Essais sur les moeurs.“ 137.1.
