Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom

368

jelentékeny könnyebbségére szolgáltak.“ Szerzöjökröl azt mondja, hogy az „Theologus et Literator eximius, magnus apud suos, apud nos quoque.“ *) Ernesti Maldonatust az evangeliomokról irt müvéért magasztalja és ajálja, jóllehet, mint várni lehetett, ajánlatait Ammon nyers kifejezésekkel a hozzá mellékelt jegyzetekben visz- szavonta. 2) Midőn néhány év előtt Németországban azon indítványt tették, hogy Calmet commentárjai újra kinyomassanak, e tervnek már csak megemlítése is a szabadelvű iskola mosolyával találkozott ;3) mégis egy nagy tekintélyű tudós biztosított arról, hogy ő Calmetnak Izaiás fölött irt jegyzeteit Lousthéival összehasonlítá és az angol püspök legszebb magyarázatait a tudós bencésnél már előbb találta. Egy másik tudós barátom megmutatta nekem, hogy az újabb magyarázók, mennyit Írtak ki müvéből anélkül, hogy őt csak meg is említették volna.4) Azonban e megjegyzés igazságát senki sem helyezé nagyobb fénybe, mint boldogult szeretetre méltó és kitűnő barátom Ackermann tanár a kisebb látnokokhoz irt com- mentárjában. 5) Müvében a régi katholikus hittudósok véleményeit összegyűjti s tiszteletteljesen említi. Örvendetes dolog, hogy ezen Írók Isiknek nevére hivatkozni szokásból kiment, újra tisztelettel illettetnek ; s némileg gyönyörrel tölti el az embert, ha Rosenmül- lert és Cornelius a Lapide-t, Oedemannt és Figueirot, Horstot és De Castrot egymásmellé helyezve látja.

Miután a régi commentátorok fölött ily hosszú kitérésekbe bocsátkoztam, meg fogják engedni, hogy a nyert eredmény szoros

3) „Liber Jobi cum nova versioné et commentario perpetuo.“ Lug. Bat. 1737. I. köt. Előszó II. 1.

4) „Inst. Int.“ 353. 1.

*) Ha jól emlékszem, e tárgyról egy értekezés van valahol Eichhorn általános könyvtárában. (A régibb exegeták közül újabb idó'ben valóban többet újra kiadtak. így Migne Abbe Parisban az egész Cornolius a Lapide-t kinyomatta.

S ausen Fr. Estius új kiadását eszközölte : „In omnes B. Pauli Epp. Comment. Mog. 1841—1846, és Maldonatusét : „Commentarii in quatuor Evangelistas.“ Mog. 1840—1843 ; az utóbbit később második kiadásban is közrebocsátá Martin, azonban jelentékeny kihagyások és rövidítésekkel, Mainz 1854. — A n. ford, észr.)

2) Például Rosenmüller, „Prophetae Minores.“ Lips. 1813. Yol. II. 327. s köv. 1., majdnem szórólszóra Calmetnak Jónáshoz irt előszavából van kivéve, „Commentaire liberal.“ Par. 1726. Yol. IV. 893 1.

3) „Prophetae Minores perpetua annotatione illustrati a Dr. P. F. Ackermann.“ Viennae 1830.