Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
369 összefüggésben van tárgyammal, s következményeiben megegyezik ezen értekezés általános céljával. Mert úgy vélem, bebizonyítottam, miszerént az értelmezéstan tanulmányozása és alkalmazása, jóllehet nem volt rendszerezve, az egyházban mindig ápoltatott, s hogy a tudomány haladása régi elöitéleteket elhárított és azon férfiak emlékét, kiknek minden keresztény becsülése-, s hálájára igényük van, újra tiszteletreméltóvá tévé. 22. §. 3) A szentirásnak, különösen a jóslatoknak megtámadása a meg rontott értelmezéstan által a ra- tionalisticus iskolákban. Ezennel az Íróknak egészen más osztályához fordulok. A múlt század második felében Semler adta az első lökést az úgynevezett szabad irás-magyarázatra. Ezen osztály jellemző ismérvei : az ihlettség tagadása, minden csodának olyatén megfejtése, mintha az allegoria, jelenés, csalódás, vagy természetes keleti túlzásba burkolt esemény volna és a jóslatok teljes tagadása. Hogy az ihlett- ségbe való hitet egy protestáns hittudóstól sem követelhetjük, ezt Semler a valamennyi reformált egyház által elismert alapszabályokból következteti ; a csodák ez istentelen magyarázatára Ammon valóságos szabályokat állított föl, *) melyek gyakorlati alkalmazását egész a tulságig vitték Eichhorn, Paulus, Gabiéi-, Schuster, Eettig és sok mások müveikben. Mindazonáltal az értelmezéstannak a jóslatok fejtegetése körül tett haladása fökep az, miben önöket néhány pillanatig föl akarom tartóztatni, mivel az ószövetség különösen általuk áll kapcsolatban a kereszténység bizonyítékaival. Mindaz, ki, mint önök, hozzászokott ahhoz, hogy az ószövetség jóslatai nemcsak figyelem, hanem tisztelettel is kezeltessenek, kell, hogy sértve érezze magát, midőn látja, mily szemtelenül becs. teleníttetnek meg ez iskola irói által. De Wettenek például Intro- ductiójában eszébe sem jut, hogy a hitet, miszerént Izaiás és lát') „De interpretatione narrationum mirabilium N. T.“ Ernesti által történt fönebb említett kiadása előtt. A 14-ik lapon mégis némely csodákat megengedni látszik. 24
