Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
366 scgo arra nézve, hogy a sz. iró nézeteit felfogja. l) Igen, ezek még legcsekélyebb hibái ; a mi tudománynyal birt, ezt csak a kereszténység tanainak elferdítésére használta, és nem engedhetjük meg, hogy a hittani képzettségre legkisebb igényt is tarthasson. 2) Hogy e szentatya érdemei iránt az újabb tudósok közt más nézetet is találjunk, nem kell tovább mennünk vádlójának családjánál. Az ifjabb Rosenmüller dicséretei és tényleges elismerése által elégtételt szolgáltatott atyja ro3zakaró és illetlen vádjaiért. Megjegyzi, hogy e tudós egyházatya commántárjait a legnagyobb tiszteletben kell tartanunk, azon tudományosság miatt, melylyel minden általa fölvett fejtegetést támogat.3) Nem elégszik ő meg szóbeli dicsérettel ; mert az, hogy commentárjaiban folytonosan e szent atyának exegetikus müveit használja, eléggé tanúskodik azon őszinte nagyrabecsülésről, melylyel iránta viseltetik. A kisebb látnokokról irt scbolionjaiban ritkán térhet el ünnepelt vezérének véleményétől. Sokáig tartóztattam fel önöket a szentirás irodalmának első korszakánál, mert ebből kitűnik, hogy még az értelmezéstan történelme is tökélyesitbető tudomány, és hogy előmenetele a kereszténység első irói ellen táplált előitéletek eltávolitására s jellemök megvédésére szolgált, a szabadelvű iskola szemtelen és tarthatlan megtámadásai ellen. *) *) Rosenmüller, mint fönebb 346.1. 2) Úgy vélem a legméltóbb felháborodással fogja mindaz, ki az ös ke. reszténység tiszteletre méltó díszeit becsüli, a kővetkező epés helyeket olvasni : — Maxime autem dolendum est, hunc sanctum virum eruditione sua tam turpiter abusum esse ad pervertendam doctrinam Christianam, in sacris litteris traditam atque ad omnis generis superstitiones defendendas et propagandas.“ Es azután még hozzá költi : „Immodicum studium suas absurdissimas opiniones tuendi, incredibilis animi impotentia et superstitio, furor, quo abreptus est'1 etc. 369. 1. — „Ex hactenuns dictis satis, ut opinor apparet, sanctum (si Diis placet) Hieronymum cum omni sua eruditione hebraica, graeca, latina, geographica etc. fuisse monachorum superstitiosissimum, omnis verae eruditionis theologicae expertem. Ut paucis dicamus, religioni plus nocuit, quam profuit.“ 393. 1. 3) „Ezechielis Vaticinia.“ Lips. 1826.1. köt. 26. 1. Meg kell bocsátanunk a gyermeki szeretetnek, midőn bennünket atyjának sz. Jeromos jelleméről irt művére utal, melyet ő maga oly egészen máskép ecsetel.
