Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
364 Két példa e gondolkozásmód változásáról tökéletesen igazolandja állításomat. 20. §. Sz. Ágoston és Jeromos igazolása e tudomány tökélyesülése által. Az őszinte Ernesti azt irta sz. Ágostonról, hogy ha a zsidó és görög nyelvben jártas volt volna, szellemének nagysága és finomsága által valamennyi régi commentator fölött elsőséget vivott volna ki magának. *) Akármily óvatos legyen is e dicséret, mégis dicsbeszéd ez összehasonlítva az idősb Rosenmüller túlzó ócsárlásá- val, s élces nyelvével. „A szentirás magyarázatának története a keresztény egyházban“ciműmüvében,2) mely némi ideig Németországban nagy tekintélylyel bírt, e szent püspök jelleme és érdemeiről szándékozik értekezni ; elsorolja ifjúsága tévelyeit, hogy azt következtesse ezekből, miszerént „ő a szentirást inkább elhomályosította, mint megvilágosította,“ s „minthogy tanitójának, sz. Ambrusnak tekintélyét a józan ész minden alapszabályának elébe tévé, épen nem csoda, hogy a tanítvány nem lett bölcsebb tanítójánál.“3) Hogy sz. Ágoston előtt az értelmezés szabályai nem voltak ismeretlenek, Rosenmüller nem meri tagadni ; mindazonáltal igy végzi szavait : „Augustinum nomine interpretis vix esse dignum ;“4) sőt még éles elméjét, s tehetségét is megtagadja tőle, melyeket Ernesti oly korlátlanul tulajdonít neki. A tudós és szentéletü hippoi püspök ily jellemzése különben teljesen beillik oly történelembe, mely a keresztény értelmezők közt az eretnek Pelagius és Juliánnak adja az elsőséget. 5) Azonban nem hiányzott védője; Glausen Henrik tr. ugyanis néhány év óta gondosan vizsgálá és alaposan tárgyaló e nagy ') „Inst. Interp. N. T.“ Lips. 1809. 342 1. z) D. Jo. Georg. Rosenmülleri Historia Interpretationis Librorum SS. in Ecclesia Christiana.“ Hildburgh. et Lips. 1798—1814. V. Tom. 3) Pars. III. Lips. 1807. 404 -406. 1. 4) „Ágoston nem érdemli meg az értelmező nevét.“ 500.1. 5) 505—507.1.
