Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
361 a látnokok gyűneve.“1) Látják tehát önök, mily fontossá lehet valamely fejtegetés, mely magában véve csekély jelentőségű ; mint változott annak kutatása, vájjon egy jelentéktelen névmás csak többes számu-e, vagy vájjon lehet-e egyes számú is, sarkponttá, mely körül a keresztény igazságra nézve jelentékeny érteményü kérdés forgott.2) 18. §. Gresenius szabályát Ewald megcáfolja. Gresenius nyelvészeti munkálatai még nem voltak oly tökéletesek, hogy másokat ugyanazon tér művelésétől elriasztottak volna. 1827-ben igen kimerítő itészeti nyelvtan jelent meg Ewaldtól, melyben természetesen Geseniusnak ezen névmásról fölállított szabálya is birálat alá vétetett. Ewald több példát sorol föl és a szövegnek, valamint a parallel helyeknek meghányása által azon végeredményre jut, hogy e szokatlan alaknak egyes számú jelentmé- nye is lehet.3) E szerént a jóslati értelmezés ellen emelt nehézség a ') „Lehrgebäude“ 221. 1. 2) Meg kell említenünk, hogy e különös jóslat fejtegetése szoros kapcsolatban áll azon alapelvvel, vájjon átalán véve fordulnak-e elő az ó szövetségben jóslatok. Ily egyes értelmezések által igyekeznek a rationalisták a jóslatok egész rendszerétől szabadulni, mely a kereszténység igazságát oly annyira támogatja. E hely ezenkívül különös fontosságú, minthogy érvül szolgál Krisztus küldetésére és arra, hogy ő a zsidóknak megígért királya. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a föntebb előadott megoldáson kívül, másokat is megkísértettek, melyek e jóslatot biztosítják és a névmást állítólag mégis többes számban hagyják. Egyik Jáhnnál az idézett helyen 24 1. egy másik, mely véleményem szerént a zsidó nyelvszokásnak inkább megfelel, Hengstenberg „Christologie des alten Testamentes“ című müvében fordul elé. Berlin 1829. Első rész, második szak. 339. 1. 3) „Kritische Grammatik der hebräischen Sprache ausführlich bearbeitet v. D. Georg H, Ewald“ Leipzig 1827.365 1. Népies előadásban nem volna helyén nyelvtani szabály közelebbi megállapításába bocsátkozni. E jegyzetben tehát csak azt említem meg, hogy az Ewald által Jób XXVII, 23. különösen pedig Is. XLIV, 15, 17. verséből felhozott, különben teljesen kimerítő példákon kívül még más érvek is bizonyítják iq1} egyes számú jelentményét. 1) *]q rag bizonyára T egyes jelentményü a XI zsoltár 7 versében iQijg „ábrázata“ minthogy Istenről '■ T van szó j-pj-p névre mint pluralis majestatis-ra soha sem vonatkozik többes száT : mű birtokrag (Ewald i. h.) és ezért Gesenius e birtokrag használatát a szerző visszaélése gyanánt tekinti (i. h. 216 1.) 2) Az ethiops nyelvben az rag bizo-
