Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom

362 legújabb nyelvészek egyike által eltávolitatott, és igy ama belső érvek mindannak előnyére helyeztettek vissza természetes érvé­nyökre épen azon tndomány kitartó tanulmányozása által, me­lyet megtámadására használtak. 19. §. II. Bibliai értelmezéstan. 1) A szent atyák megtámadására alkalmazva. Az értelmezéstant, vagyis a sz. írási magyarázat alapszabályai­nak tudományát alig fogják önök oly tudománynak tartani, mely tökély esi thetőbb volna, mint a zsidó nyelvtan. Az egyház legrégibb irói nem értették-e a szentirást is? és ezért nem kellett-e értelme­zésében szilárd és szabatos törvényeket követniök ? Igen is fölfo­gom e kérdés fontosságát, mely abban, mit ezennel mondandó va­gyok, talán kielégítő választ nyer. Azonban midőn az értelmezés­tanról, mint tudományról szólok, az alapelvek és szabályok oly rendszeres foglalatját értem, mely képesekké tesz bennünket az Isten szent szavát lehető könnyűséggel tanulmányozni; és vala­mint nekünk jobb görög és latin nyelvtanaink vannak, mint azok­nak, kik e nyelveken beszéltek, anélkül hogy azért azt mondanók, miszerént nálok jobban tudjuk is és értjük : úgy az újabb kor szorgalma is, a szentirás magyarázatnak azon ész és logikán ala­puló törvényeit, melyek a régiek irataiban elszórva találtatnak és általuk a szószerénti értelmezésnél alkalmaztattak, anélkül, hogy mint szabályok használtattak volna, gondosan összegyüjté és rendezé. Ez utóbbi állításom semmiféle megtámadásától sem riadok vissza. Igaz, hogy a sz. atyák gyakran allegóriák és mysteriu- mokba mélyednek, melyeket koruk Ízlése követelt, s melyek olva­sóik, s hallgatóik erkölcsi oktatására szolgáltak. Igaz, hogy ők a szószerénti értelmezéseknél sem követik mindig amaz elméleti sza­bályokat, melyeket maguk oly világosan felállítottak, hanem az alkalmi hitfejtegetéseket elébe teszik a scholiasták kevésbé megfe­nyára egyes számú. Lud. de Deo, ,,Crit. Sacra“ 226 1. „Animad in V. T.“ 547. 1. Úgy látszik, hogy e névmás nemcsak mindkét számmal, de mindkét nemmel is közös, minthogy Jób XXXIX. fej. 7. versében, mint nőnemű fordul elé.

Next

/
Thumbnails
Contents