Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
360 én népem bűneiért vertem meg őt.“ Az itt használt névmás igen ritkán és főleg a költőknél fordul elő lamo). Azt állítják tehát, hogy csak többest jelent és ennélfogva e helyet igy kellene fordítani „vertem meg őket.“ E jelentmény azonban oly jóslattal, mely csak egyetlen személyre vonatkozik, összeférhetlen volna és ennélfogva az egész hely kulcsának és érvnek tekintetik arra nézve, hogy csak testületet lehet érteni az Isten szolgájának képe alatt. Ezáltal tehát a jóslat végkép elenyésznék ; az Üdvözítő küldetése és megváltásának világos megjövendelése helyett, a látnokok, vagy a nép szenvedéseinek élénk megéneklését birnók. E szóra, mint a vita végleges befejezésére hivatkozik Rosenmüller ezen fejezethez csatolt előszavában, s azt állítja, hogy a látnok e szót egyenesen azért használta, miszerént gondolata felöl minden kétséget eloszlasson.!) Gesenius is ugyan e tekintetből hivatkozik rája;2) ő puszta előítéletnek tekinti e hely egyesben való fordítását, mint ezt a syr fordítás és sz. Jeromos tévé.3) Gesenius azonban, mint föntebb említém, már előbb nyitott magának utat ezen értelmezéshez és ennek minden közelebbi okadatolása szükségét az által mellőzte, hogy nyelvtanában szabályt állított föl,melynél nyilván e helyet tartá szem előtt. O itt azt állitá, hogy a költői névmás csak többes számú T és hogy, jóllehet néha egyes számú szavakra vonatkozik, ez csak akkor történik, ha azok gyűnovek. Miután számos példát sorolt volna föl, a kérdéses szöveget hozzáteszi: „E helyen, jegyzi meg, a nyelvtani fejtegetés hitágazati jelentőséget nyert. E fejezet alanya mindig egyesben említetik, kivéve e helyen; mindazáltal teljesen megmagyarázható, mért változik át a 8-ik versben többes számúvá, minthogy legalább az én meggyőződésem szerént Isten e szolgája *) *) „Omnino autem quo minus do singula quadam persona vatem loqui existimemus, illud vetat, quod versu 8. exeunte de illa, qui loquentes inducuntur, dicunt • • • iO^ enim c o 11 e c t i V e duntaxat pro j—usurpari videbimus T V T ad eum locum, voluitque vates illa voce usus ipse significare, ministrum illum divinum, de quo loquitur, esse certam quandam plurium ejusdem conditionis collationem, unius personae imagine representatam. Quum igitur omnis interpreta' tio, quae singulari alicui personae hanc pericopam accomodare studet, plane sit seponenda,“ etc. I, h. 330.1. 2) I. b. 163 183 1. 3) Első rész, első szakasz. 86. 88 1. A Targuin, Symmachus és Theodotion, kik nem keresztény forditók, e szót ugyan igy forditják. J) „Lehrgebäude.“ 221 1.
