Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
336 lességgel van felruházva ; mig minden intézkedés-, alkotmány-, erkölcs-, társalgás- és vallásban az érzéki boldogságnak kifejezését a megelégedés legmagasb fokáig hordja magán : — mindezen tulajdonságoknak határt szab az áthatlan válaszfal köztük és a nemest) szellemi kitünés között ; a polgárisodás itt a szellem szárnyainak teljesb kinövését sohasem segitheti elő, hogy azt tisztán szellemi élvek magasb régiójába ragadhassa ; a leleményességet mindenkorra csupán elmés ügyesség pótolja ; a törvény állandósága helyett csak hódítások vagy pangó kényuralommal bírnak, és a polgárisodás századokról századokra változás nélkül, tespedő nyugalomban ugyanazon fokon ritkán mélyebbre alászállva, és egy bizonyos ponton fölül sohasem emelkedve áll. Hanem e merev ellentét Ázsia népei és azon törzsek között, melyek egykor tőlök elköltözve a gondolkozás és feltalálás csodálatos erőit napfényre hozták, mindamellett nagy és fontos előnyöknek forrása. Mert ez kölcsönöz szilárd és változatlan jellemet az elsőknek, mely az utóbbiakat azon állapotba helyezi, miszerént történelmüket legrégibb századokig nyomozhatják, s kapcsokat nyújt a jelen és múlt között, melyek különben elvesztek volna, most pedig a legszentebb emlékeink sok, gazdag és becses magyarázatát szerzik meg számunkra. Hasztalan volna Európa akármely országának, p. o. Németország-, Brittania- vagy Frankhonnak állapotát, milyen ez két évezred előtt volt, a még most is fenálló intézmények-, erkölcsök- és jelenségekből tanulmányozni. A természet nagyszerű és változatlan vonásain hegyek-, tavak-, folyókon kivül nincs itt semmi a mi nem változott s át nem alakult volna ; nyelvek, kormányformák, művészet, műveltség, a virányok külalakja, az emberi arc alkotása, minden különböző és különféle változás jelét viseli. De forduljunk keletnek, minden máskép van itt. A chinait épen olyannak találjuk, milyennek őt ^legrégibb irodalma festi ; a vándormongolok és turkomannok szekérsátraik és nyájaikkal sziik életmódot követnek ; a brahmán ugyanazon mosakodásokat végzi a sz. folyamban, ugyanazon kinteljes szertartásokat gyakorolja, melyeket szent még régibb keltű könyveik Írnak elő ; sőt mi több az arab ugyanazon forrásnál iszik, ugyanazon ösvényeken jár, melyeken hajdan a zsidók vándoroltak ; a földet ugyanazon eszközökkel, ugyanazon időben szántja, házát ugyanazon minta szerént építi, körülbelül ugyanazon nyelven beszél, mint a fenn idézett föld hajdani birtokosai.
