Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Első eléadás: A hasonltó nyelvészetről. I. Szakasz
11 bői.“ ') Ugyané véleményt Walton mái- előbb mint egészen bizonyost mondotta ki. „Valamint a perzsa nép görögök, italok, arabok és tatárok vegyüléke, ugy nyelve is e népekéből van összetéve.“2) Ezen elv az éles elméjű és tudós Eelandot, más még különösebb tévedésbe ejtette e tárgyra vonatkozólag. O a régi Írók által megőrzött ind szavakat összeszedte és ugy találá , hogy azok közöl sokat meg lehet a perzsa nyelv segélyével fejteni. Ez azonban nem kelté fel benne ama sejtelmet, hogy az ind és perzsa nyelv között rokonság létezik ; hanem miután nem lelt okot, mely azon egyszerű következtetésre vezette volna, hogy egyik a másiktól származik, — képtelen volt a talányt valamely akkor ismert elv szerént megoldani ; azt következteté tehát, hogy az ekként gyűjtött szavak nem ind, hanem perzsa szavak, s ha a régiek ind szavaknak tartják tévednek.3) Sőt újabb időben Denina4) abbé csak azon föltevés alapján tartá a német és görög nyelv közti rokonságot megfejthetőnek, hogy a németek kisázsiai gyarmatosok voltak ; ugy hogy méltán felkiálthatnánk a költővel : Hic quoque sunt igitur Grajae, quis crederet, urbes Inter inhumanae nomina barbariae Huc quoque Mileto, missi venere coloni Inque Getis Grajas constituere domos.5) E tudomány módszerének második hibája az, hogy csaknem kizárólag származtatással nem pedig hasonlítással foglalkozott. Miután az emlitett Írók más nyelveknek azon nyelvtől való származását, melynek pártját fogták, akarták bebizonyítani, szükségkép e segédszerhez kelle nyúlniok. Szavak és alakok hasonlatossága csupán mellékrokonságot állapíthatott volna meg azon nyelvek között, melyekben előfordulnak ; azért a kedvenc nyelvben inkább oly vélt ős szót óhajtottak kikutatni, mely a kérdéses kifejezés jelentményét mintegy csirában magában foglalta, hogysem rokonságát a testvérnyelvekben *) *) Chamberlayne „Oratio Dominica“-jához Amst. 1715. 7. 1. Élőbeszéd. 2) Prolegom. XVI. 2. §. 3) „De veteri Lingua indica dissert. Miscellan.“ Trajeet. ad Rhen. 1713. Tom. I. 209. 1. *) „Suries Causes de la Différence des Langues,“ Noureaux Mémoires, de l’Académie Royale, 1783. Berlin 1785. 542. lap. ») Ovid, „Trist.“ Lib. III. Elég. IX.
