Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Kilencedik eléadás. A régészetről
33.3 tulajdonosaikat jeleli. A legtöbb paizs, ha nem mindegyik, annyira meg van csonkítva, bogy azok nem olvashatók többé ; kivéve azt, melyet a zsidó alak visel, s mely ép maradt. Rajta kilenc jegy van: először két toll, egy madár s egy nyitott kéz ; a tollak I. E. betűket jelentik ; a madár 11-t ; a nyílt kéz pedig D-t vagy T-t ; igy tehát a Judát jelentő héber Jeud szó van előttünk. A következő öt jegy : H. A. M. L. K. betűket jelenti ; s ha a magánhangzókat, melyek az ékiratokban többnyire kihagyatnak, kiegészítjük, akkor a királyt jelentő héber szót nyerjük a névelővel : h a m e 1 e k. Az utolsó jegy mindig kah — ország — szó helyett áll. 2) így világos bizonyitékát bírjuk annak, hogy ez Juda királya, ki épen oly bánásmódban részesült, mint azt az irás leírja, t. i. Sisak vagy Si- sonk egyptomi királytól szolgaságba hurcoltatott. Elmondhatjuk, hogy még nem találtatott emlék, mely a bibliai történet hitelessé, gének ily uj, megerősítő érvet szolgáltasson. Megjegyzéseimet azon figyelmeztetéssel végzem, hogy Paravey, Juda királyának arca s Megváltónk arcának állítólagos képe között világosan észrevehető hasonlatosságot lát, főkép az arc alsó részén ; s igy tehát itt az ős és utód közt családi hasonlatosság volna. E példákkal beérhetjük ; mert ha meggondolom, hol vagyunk : e tudomány központja- s szivében, hol magasztos sugallatai teljes mértékben beszivatnak, s hol mi magunk is sz. emlékeinek emlékezetével úgyszólván egygyé leszünk : úgy azt hiszem, hogy az majdnem hiábavaló tolakodásnak látszik, ha mi hatalmának néhány csekély példáját soroljuk fel. Ült ugyan a város romjain egykor valaki, s az akkor fejébe toluló gondolatok arra bírták, hogy annak utolsó történetét ma szóbahozott müvében vázolja : „Szent hitünket gúnynyal aláásva/' De a hivő kebelben az ily elmélkedés egészen más érzelme, két támaszt ; őt a természetes gyöngeség kétségkívül egész súlyával lenyomja ; az el nem ért nagyság óriási omladékai megalázzák ; az embererőt majdnem meghaladó emlékek előtt, inkább mint valaha, csekélységébe merül ; azonban más, vigasztalóbb gondolatok egyszersmind fölvidítják. Mert maguk ezen pogány emlékek is sok szent emlékezetet tartalmaznak, a három diadalív egyi2) A többi pajzson is a zsidó városok nevei még felismerhetők, igy pl. Bai- tkora, (Beth baron) Maddo (megidda) stb. L. Lepsius „Levelek“ 275. 1. V. ö. Brugsch : „Utazási jelentését Egyptomból“ Lpz. 1855. 250. 1. (A nem. for. jegyz.)
