Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Negyedik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról. II. Szakasz
154 — munkásságot veszünk toi, t. i. az egyik kezdettől fogva szabályosan s mindvégig egyenletes, a másik bizonyos titkos, halkan működő erő, mely ugyanazon téren mozog ugyan, azonban észrevétlenül s az egész rendszer szükségeihez alkalmazott mozgással. Más esetekben és kisebb mértékben is szükségképen ilyen a természet folyása. A gyermekben a vér keringése, a lélekzés és emésztés, szóval minden élet-művelet olyan mint a férfiban ; az élettel kezdődnek s ennek egész tartama alatt szabályosak s a különbség csak nagyobb vagy kisebb tevékenységükben rejlik. Azonkivül azonban az élet első szakaiban még bizonyos képző erő is működik bennünk, a törvény és szükségesség fölött állva, a rendes életerők általános folyásától látszólag függetlenül, mely a tagoknak növekvést és tömöttséget, az arcnak sajátságos alakot, az izmoknak fokonkénti fejlődést és erőt ad ; aztán a dolog látszatja szerént tétlenségbe esik vissza és megszűnik működni, mig az agg-kor a rendkívüli erőket mint látszik, még egyszer működésbe hozza, hogy a behatást eltörölje és előbbi tevékenységének müvét feldúlja. És épen úgy meg kell engednünk, hogy a világ gyermekkorban az állandó, mindennapi működés rendes szabályain kiviil, még nagy és tartós hatások előidézésére szükséges okok is oly erővel bírtak, minőre nincs szükség, s mely azért már nem is vétetik foganatba ; továbbá hogy bizonyos törekvés létezett, mely oda irányult, hogy a földre s annak lakóira erősebb vonásokat nyomjon, s úgy földeket, mint azok növényzetét, úgy fajokat, mint egyedeket eléhozzon. Bizonyára most is láthatjuk, hogy némely esetben egy ok kétféle módon hat: kicsinyben és nagyban. így valamely járványkórnak egyesekben mutatkozó hatásán kivül, még más hasonló menete van, mely azonban nagyobb községekre vagy euibei’ek társaságára, vagy az egész emberi nemre vonatkozik : nyilvános fölléptekor eleinte gyönge, aztán növekszik, s ellenkező fokozatban épen úgy enged a természet vagy mesterség hatásának és elenyészik ; még pedig úgy, hogy a betegség forduló-pontján, a legnagyobb veszély idején, minden beteg sorsa nem annyira ezen magános eset sajátságos körülményeitől, mint inkább bizonyos titkos törvénytől látszik függni, mely öt az egész megmételyezett községgel összeköttetésbe hozza. És hasonló módon mondhatjuk, hogy a természet napi és évi folyása, mely általán oly egyenletesnek látszik lenni, mégis csak egy sokkal hosszabb időszak részét k'épezi, s ennek végén azon hatás, mely most sokkal kisebb, liogysem’láthassuk, ered-
