Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Negyedik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról. II. Szakasz
155 ményeinek egyesülése által nagynak s jelentékenynek fog bizonyulni, s látni fogjuk, hogy azt oly törvények hozzák létre, melyek most a mindenség soktagú gépezetében elrejtvék. De, hogy a felhozott példát még tovább alkalmazzuk : ha az emberi szervezet valamely része annyira megvan támadva, hogy azon erő, mely gyermekkorában működött újra szükségessé válik: jóllehet az látszólag már megszűnt, mindazáltal vannak oly rejtett segédforrások, melyek azt működésbe hozzák ; igy ha a csont-anyag egy része elvész : megújítására ismét megindul azon bámulatos szövés, mely, mint a jegecesülésnél, szálait pontonként bevégzi s föléje sűrű és erős szövedéket terít, épen úgy, mintáz sok év előtt a gyermekkorban történt. Es hasonlóképen látjuk, hogy ha a természetet esetleges körülmények első állapotába vihetik vissza : akkor eredeti működését is újra megkezdi és az általa visszavont törvényeket megújítja. A természet a burány-zátonyok s a csendes tengerben azokból képződött szigetek alakításánál, melyeket csakkamar különböző részekről benépesítettek, ez utolsó zugban, melybe teremtő erőit visszavonni látszik, mutatja, miként készített egykor uj lakhelyeket az ember számára. Azon körülmény, hogy a lakosok ily alkalmakkor, korunk államtani számításait messze túlhaladó, hi- hetlen arányban szaporodnak, bizonyítja, mily hatalmas erélyt fejtett az ki akkor, midőn ezt az emberi nem szaporodása megkívánta. Bizonyos szigeten, melyet először 1589-ben nehány, hajótörést szenvedett angol népesített be, és 1667-ben egy hollandi hajó fölfedezett, ezen nyolcvan év múlva állítólag 12,000 főnyi lakosságot mind négy anya ivadékát, találták.1) Acosta, ki Ujhispánia természet-rajzát, száz évvel fölfedeztetése után, leirja, arról tudósit minket, hogy még pedig azon idő előtt is, „voltak emberek, kik 70,000—100,000 juhhal birtak, és hogy épen akkor tájban soknak birtokában annyi volt, mennyit Európában nagy gazdagságnak tartanának, ott pedig csak középszerű jóllétnek tekintik.“ Már pedig azon országban fölfedeztetése előtt egy oly állat sem volt, és az egész faj azoktól származék, a melyeket a spanyolok magokkal hoztak. Ugyanez áll a szarvasmarhákról is, melyek szaporodása akkor oly nagy volt, hogy annak idejében a csordákban ezrenként csatangoltak Hispaniola lapályain és hegyein, és annak lönnek sajátjává, ki azokat a vágókéssel ') Bullet. „Réponses critique“ Besaue. 1819. III. köt. 45í 1.
