Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Negyedik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról. II. Szakasz
151 sok, talán a legtöbb egyptomi múmiáról, s a grönlandiak és eski- mokról, kik az állkapocs rendkívüli megerőltetésével, fótién étkeket esznek. ’) Legyen elég ezeket sok más példa helyett annak bebizonyítására felhozni, mily fontos elem a szokások különfélesége : mert a természet, mely mindenütt, hol az egyetemes öszhangzat nem veszélyeztetik, törvényeit a különös körülményekhez igyekszik alkalmazni, bizonyos idő múlva azon esetleges okokból származó eltéréseket megállapítani látszik. Sok más pliysiologiai észlelet és ellenvetés vau még, mely a néger s a fehér fajta eredetének egységére vonatkozik ; özeket azonban mellőzöm, minthogy, természetűknél fogva, önöket aligha érdekelnék. 2) Folytatólag tehát e tudomány eredményeit haladék ') „De generis humani varietate.“ 27. 224. 1. 2) E jegyzetben csak egy ellenvetést akarok fölemlíteni, részint, hogy példáját adjam azon sajátságos eszközöknek, melyekhez o szakma némely irója folyamodott, részint, mert azt tudtommal még senki sem méltatá feleletre. Értem azon ellenvetést, melyet Virey az emberi nem egysége ellen Fabricius pontos észleletéiből vett a pediculus nigritarum-ot illetőleg ; ez tudományos neve a néger élödijének, mely állítólag minden egyébtől fajilag különbözik, elannyira, hogy ahoz képest a fekete fajtának, melynél az előfordul, eredetileg szintén különbözőnek kellett lennie. (1. köt. 391. 1.) Válaszképen csak azt jegyzem meg, hogy más, hason-természetü példák vaunak, melyeknél kisebb állatnemek létezéséről mostani lakhelyeik és táplálékuk létezése előtt, semmi tudomásunk sincs. Például a tinea, vagy moly, mely a kidolgozott gyapjut megrontja, soha sem érinti azt, ha mosatlan ; hol volt tehát, mielőtt a gyapjú megmosatott és kártoltatott volna V Vájjon a megmosott és mosatlau gyapjut azért két különböző nemnek kell-e tartannnk, mert ugyanazon állat mindkettőben nem él ? Az oinopota cellaris pondrója csak borban és sörben él ; egy, Reaumur által leirt állat most a csokoládén kivül minden étket megvet. (L. Kirby és Sponcer „Introd. to Entomology.“ 4 th. edit. I. köt. 384. 1. 388.) Hol és miként éltek tehát e kis teremtményok, mielőtt az emberek azt, mi most kizárólagos táplálékukat képezi, készítették volna ? Mert senki sem hiheti, hogy azon anyagok mindig megvoltak, a természet keze által készíttetve ! Ezen esetek épen olynemüek, mint a felhozott ; azonban még egy egészen hasonló eset fordul elé bizonyos rovarnál, mely a szelíd disznóban betegséget hoz elé, a vadnál pedig soha sem találtatik, jóllehet elismert dolog, hogy ez az eredeti törzs. „A disznóhusban levő fonalóc — mondja Blumenbach — a maga nemében épen oly tökéletes állat, mint az ember. Már pedig ez állat, mennyire tudva van, csak a szelíd házi disznónál található ; ellenben a vaddisznónál, melytől mégis amaz származik, soha sem.“ (Beiträge zur Naturgeschichte, 1. r. 30. o.) Lásd Xileziusnak is e tárgyra vonatkozó némely föltűnő megjegyzését a „Mémoires de 1’ Academie de S. Petersbourg“-ban 1815.
