Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Negyedik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról. II. Szakasz
152 nélkül minél rövidebben egybefoglalom. Igyekeztem azt, mi jelenlegi, még tökéletlen állapotában véleményem szerént elismert eredményeként tekinthető, egymással összekötni s önök elé állítani. E szerént bizonyos : először, hogy azon állatoknál, melyek az emberek általános Ítélete szerént egy nemet képeznek, eltérések támadtak, melyek az emberekéihez hasonlók és egymástól nem kevésbé különböznek. Másodszor, hogy az emberi nemnél a természet bizonyos törekvése mutatkozik, miszerént az egyik fajnál oly változást hozzon létre, mely a másiknak sajátságos jellegeihez közeledik. Harmadszor, hogy egyes eltérések, melyek a legrendkivülibb tulajdonsággal bírnak, ne.mzés által tovább terjedhetnek. Negyedszer, hogy nagyobb népségek vagy egész nemzetségek nyelve és sajátságainak összehasonlításában kielégítő bizonyságokat találunk arra nézve, hogy azok egy fajtából a másikba átmentek. Ötödször, hogy, habár a fekete faj eredetét még homály borítja, elég számos tények vannak előttünk, hogy azok más fajtától való származásának lehetőségét bebizonyítsuk ; kivált ha megengedjük, hogy a testi szervezetre a hőség hatásán kívül még az erkölcsi okok is befolyással bírnak.l) V. V. köt. 402. 1. Újabb nyomozások kimutatták, hogy a disznó fonalóoa, a juh agyi kérésze és az ember galandóca csak a fejlődés különböző fokán levő ugyanazon egy állat. — A német ford, megjegyzése. ') Bizonyára érdekes lesz megtudnunk, miként nyilatkozik Humboldt Sándor, kit kétségkívül az újkori természettudomány képviselőjének tarthatunk, az emberi nem egységének kérdéséről. (Kosmos I. köt. 379. o.) „Mindaddig, mig az emberek a szín- s alak-változatoknak csak vég-tagjainál időztek s az első érzéki benyomás élénkségének hódoltak : igenis hajlandók lehettek arra, hogy a fajtákat ne puszta korcsfajtáknak, hanem eredetileg különböző embertörzseknek tekintsék. Bizonyos jellegek tartóssága a külső, főleg éghajlati erők leg- ellenségesb befolyása közepett, ily föltevésnek kedvezni látszott bármily rövidek is az időszakok, melyekből hozzánk történelmi ismeretek jutottak. Azonban hathatósabban szól, véleményem szerént is, az emberi nem egysége mellett a bőrszín és koponya alkat számos középfoka, melyeket újabb időben az országismeret gyors előmenetele előttünk föltárt, más vad és szelíd állatok el- fajzásának hasonszerűsége és azon biztos tapasztalatok, melyeket az emberek a termékeny korcs-nemzés határait illetőleg egybegyiijthettek. Az egykor valóságosnak tartott ellentétek legnagyobb részét Tidemann-nak a négerek és európaiak agyvelejére vonatkozó szorgalmas munkája, Vrolik bonctani- és Webernek a medence alakját illető nyomozásai megsemmisíték.“ Ezután magáévá teszi azt, mit Müller János, „korunk legnagyobb bonc-tudósai egyike, azember szervélettanáról irt, mindent magában foglaló művében“ mond : . . . „Az emberfajták egyetlenegy nem alakjai, melyek gyümölcsözőn párosulnak és
