Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
88 s záraiéi z at okát alkottak az emberek V Mert kevéssel a szétszórás után kellett a sanskrit, görög, latin nyelveknek, vagy legalább ezek anyanyelvének szétoszolni s határozott jellemző alakjaikat fölvenni, s a sémi nyelvben a szakadásnak ép oly korán kellett bekövetkeznie. Ep oly joggal kérdezhetnek, miért hajt a tölgy csupán gyökereinek közelében hatalmas, óriási ágakat, melyeknek mindegyike elég erősnek látszik uj fát alkotni, maga körül saját ágakkal birni s az évenkinti hajtásokból saját koronát viselni; mig későbben csak silány kevésbé életteljes ágakat hajt, melyekben a tenyészési erő csaknem kimeritettnek látszik. S valóban a nemzetekben is, miként a fákban, bizonyos nedv, benső életerő létezik, mely mindig fölfelé, tör és legüdébb erőit a legegyszerűbb szerkezetek-, a legtisztább erények- s a legerőteljesb erkölcsi cselekményekből vonja. Mig ezek alkotják a talajt, melyben valamely nép mintegy mélyen meggyökerezett, addig ennek erői csaknem határtalanok ; hogy ha azonban elöregednek s kimerülnek, elvesz és szétomlik. Kétségen kivül, az emberi szellem ha a jelenlegivel ösz- szehasonlítjuk, óriási erővel birt, midőn a homeri énekeket a vándor hárfás költé, midőn pásztorfők, mint Ábrahám, népről népre költöztek s azok királyaival közlekedhettek, midőn egy ifjú nép oly emlékeket, minők az egyptomi gúlák, képes volt tervezni s föltalálni. S ha így szólhatunk nemzetekről, mit szóljunk az egész emberi nemről, midőn még összes erői bizonyos mérvben kis számú ősatyáiban valának összpontosítva ; midőn Noénak gyermekei, csak néhány emberkor által elválasztva az éden emlékei- és intelmeitől, s birtokában a hosszú életű pátriárkák által összehalmozott bölcse- ségnok, csodálatos hajlammal bírtak azon idegen benyomások befogadására, melyeket egy, ép most egész újságában föltűnő világ gyakorolni hivatva volt; miután mint újszülött nemzedék, mely egyrészről az ép átélt katastrophák pusztításai, más részről pedig megújító befolyás áradata ellen küzdött, a gondolatok- és tényekben határtalan erőteljét az észrevevésben élénkséget, a föltalálásban gazdagságot, s a kivételben oly hatályt éreztek magukban, mely teljesen megfelelt a válságos pillanatnak, s melyre a későbbi nemzedékeknek soha többé szükségök nem volt ! Már pedig ily szellemek, kik ekként oly sajátságos benyomásoknak engedék át magukat, kik oly határtalan érzeményeknek voltak kitéve, s oly hatályosan ösztönöztettek működésöket jelezni, szükségkép merészebb benyo-
