de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
70 Használd azért szent atya, használd az alkalmat s kedvező hangulatot. Világi hatalmad elvész, ragadd meg a szellemit ; hozd meg a dogmák tekintetében azon áldozatokat, melyeket a körülmények kívánnak, egyesülj a bölcsekkel, kiknek tolla és szava a népek fölött uralkodik ; adj a hitetlen Európának, egyszerű,') de egyöntetű vallást, és mindenek fölött tiszta erkölcstant és az apostolok méltó utódjának kiáltanak ki.* 2) Mellőzzük az előitéletek e régi maradékait, melyek még a legjózanabb észből is nehezen irtatnak ki, ha egyszer gyökeret vertek ; mellőzzük e világi hatalmat, melyet a pápa elveszt, mintha soha sem kellett volna újra visszahelyeztetnie ; mellőzzük a tanácsot, mely arra vonatkozik, hogy ragadja meg újra a lelki hatalmat, mintha bizony valaha felfüggesztetett volna ; még azt a sokkal különösb 'tanácsot is, hogy hozza meg a dogmát illetőleg azon ádozatokat, melyeket a körülmények kivannak, vagyis más tökéletesen hasonértelmü szavakkal élve, tegyen minket protestánsokká, a végből, hogy ne legyenek többé protestánsok. Lám mily bölcseség ! mily logika ! mily őszinte és becses vallomások ! mily figyelemre méltó felülemelkedés a nemzeti előítéleteken ! E töredék olvasása azon alapelvre emlékeztet : Ellenségtől el lehet fogadni a tani t ást, ha szabad ellenségnek nevezni azt, kit fel világosodott lelkiismerete hozzánk oly közel hozott. Két tekintélyes bizonyság zárja be e fejezetet. A legtudományosabb és legtiszteletreméltóbb egyének közöl valók, kiket a protestantismus felmutatott. Müller és Bonnet fognak szólani, hallgassuk meg őket. széken ülő érsek, vagy metropolita kétségkívül legkevésbé volt hajlandó a pártütö mitrát viselő' püspökök közt, székét az egység körébe visszavinni. ') Nagyon szerettem volna, ha az igen tisztelt szerző valamely jegyzetben megmondja mit ért egyszerű vallás alatt ! Ha az talán valami javított és kisebbített vallás, úgy a pápa keveset adna. 2) De la nécessité d’un culte public. L. 1797., in — 8. (Conclusion.)
