de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

45

veszem, mely ötszáz évig állott fenn, tudni fogom, mit jelent e kifejezés: A római köztársaság ifjúsága, vagy első évei. S ha emberről van szó, ki körülbelül nyolcvan éves lehet, ismét ez életidő szerént tájékoznám magamat ; s tudni fognám, hogy, ha az ember ezer évig élne, kétszáz éves korában még fiatal volna. Mit jelentsen tehát azon vallás ifjúsága, melynek addig kell léteznie, mig a világ áll. Sokat beszélnek a kereszténység első századairól: valóban nem akarnám állitani, hogy azok már letűntek.

Akár mint legyen is a dolog, nincs hibásabb okoskodás, mint azoké, kik — a nélkül, hogy tudnák, mit mondanak — az első századokra akarnak bennünket visszavezetni.

Talán jobb volna még hozzátenni, hogy az egyháznak bizonyos értelemben nincs is élet-kora. A keresztény vallás az egyedüli intézmény, mely nincs fogyatkozásnak alávetve, mert egyedül isteni. A külsőségeket , szokásokat és szertartásokat illetőleg enged némi változtatást. De lényege mindig ugyanaz, et anni ejus non deficient.1) így a középkor bárdolat- lansága által elengedi ugyan magát homályositni, mert nem akarja az emberi nem törvényeit megzavarni; de e korszakban is egész sereg kitűnő embert támaszt, kik kitűnőségüket ' csakis tőle nyerték.

Azután pedig ismét fölemelkedik az emberrel, minden körülmény közt kiséri s tökélyre vezeti őt : feltűnő módon különbözvén ez által minden emberi intézménytől s hatalomtól, melynek gyermek-, férfi-, aggkora és vége van.

Nem folytatva tovább e megjegyzéseket, ezentúl ne beszéljünk annyit az első századokról, sem az egyetemes zsinatokról, miután a világ oly népessé lön. Főleg ne beszéljünk az első századokról, mintha az idő dacolhatna az egyházzal. A sebek, melyeket kap, csak a mi hibáinkból származnak : a fölötte elvonuló századok csak tökéletesíthetik.

Nem végzem be e fejezetet a nélkül, hogy az egyetemes zsinatok tárgyában tökéletes igaz hitüségemre nézve újólag ünnepélyesen óvást ne tegyek.

l) Ps. Cl., 28.