de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

38

mely halasztást nem szenved; mint azt a francia forradalom alatt két ízben1) láttuk: mihez kell akkor fognia ? Minthogy a pápa végzései csak egyetemes zsinat által változtathatók meg; ki fogja azt egybehívni ? Ha a pápa ellenkezik, ki kényszeritendi őt ? S mikép fog az egyház a közben kormányoztatni ? sat. sat.

Minden a józan észnek — a legvilágosabb analogia által nyújtott azon határozmányára vezet vissza bennünket, miszerént a pápa bullája — midőn egyedül székéről (ex cathedra) beszél, — nem különbözőbb az egyetemes zsinatokon kimondott szabályzattól, mint például a franciákra nézve a tengerészeti, vagy erdészeti rendelvények a bloisi, vagy orleansi rendelvényektől.

A pápának, hogy a zsinatot mint zsinatot feloszlassa, csak a teremből ki kell mennie s mondani: én többé nem vagyok jelen; s e percztől kezdve nem több, egyszerű gyülekezetnél, s ha ellentáll, rabló-zsinatnál (Conciliabule.) Soha sem érthettem a franciák azon állítását, mely szerént az egyetemes zsinat határozmányai, függetlenül a pápa elfogadásától vagy megerősítésétől, törvény erejével bírnak.* 2)

Ha azt akarják mondani, hogy, miután a zsinati határoz- mányok a pápa, vagy követei elnöklete alatt s jóváhagyásával hozattak, a helybenhagyási, vagy megerősítési bulla, mely a cselekvényt bezárja, csak formaszerü tény: még lehet rájok hallgatni, (azonban mint értelem-csavarokra) ; de, ha többet akarnak mondani, úgy már kiállhatatlanokká lesznek.

De — fogják talán mondani a jelenkori vitázókkal — ha a pápa eretnek, bősz s az egyházi törvények lerontója lenne sat., mi lenne akkor az óvszer?

') Először az alkotmányos egyház s a polgári eskü, — aztán pedig a concordatum korában.

A tiszteletes egyháznagyok, kik az utóbbi időben azt hitték, hogy ellentállniok kell a pápának, azt tárták, hogy a kérdés a körül forog, vájjon tévdett-e a pápa; jóllehet csak annak tudásáról volt szó, ha vájjon kell-e neki engedelmeskedni, még ha csalódott volna is; mi a tárgyalást lényegesen megrövidítette volna.

2) Bergier, Diet, theol. art. conciles, n. IV., de lejebb n. V., §. 3, az egyetemesség jellegei közé számítja a pápa általi meghívást, vagy annak beleegyezését. Nem tudom, hogyan lehetne e két szöveget megegyeztetnj,