de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
316 hatlan föltétele. Különben is a római birodalomnak meg kelle szűnnie. Utolsó izmáig elkorhadva leven,nem volt többé méltó arra, hogy az isteni oltoványt magába fogadja.De közeledett az éjszak erőteljes csemetéje s mig ez a régi uralmat lábbal taposá addig a pápáknak oda kell törekedniük, hogy hatalmukba ejtsék és- folytonos gyöngéd vagy szigora bánásmód által végtére oly valamivé képezzék, mit a világ még nem látott. Azon pillanattól fogva, midőn az uj souverainitások megalapulni kezdődtek, az egyház soha som szűnt meg a pápák által a népeket a sz. irás ezen szavaira figyelmeztetni : En vagyok az, ki által a királyok uralkodnak;“ *) és a királyokat : „N e ítéljetek, hogy meg ne ítéltess e- t e k,“ *) a végből, hogy a souverainitás isteni eredetét és a népek isteni jogát megalapítsa. „Az egyház — igen helyesen jegyzi meg Pascal — a polgári törvényeknél is szigorúbban tiltja gyermekeinek, hogy önmaguk birái legyenek és szellemének köszönhetni, hogy a keresztény királyok még a legnagyobb felségsértési bűntettekben sem szolgáltatnak maguknak igazságot ; hanem a bűnösöket bíróknak adják át a végett, hogy a törvények értelmében és az igazság formái szerént bűnhődjenek. 3) Az egyház e tárgyra nézve mit sem határozott, sőt nem tudom, vájjon tehette volna-e : mert vannak tárgyak, melyeket bizonyos tiszteletreméltó homályban kell hagyni, a nélkül, hogy azok nyilttörvények által kelleténél jobban megvilágosíttatnának. Aki- rályok kétségkívül gyakran, igen is gyakran szabtak közvetlenül büntetéseket ; de az egyház szelleme mindig hallgatag hatoltelőre, magához vonván a véleményeket és kárhoztatván a souverainitás ezen eljárásait, mint nyilvános gyilkolást, melyet ocsmányabb és büntetésre méltóbb a rablókéinál. De hogyan bírja vala az egyház a monarchiát engedékenységre, ha magát a monarchiát a pápák el ő nem készítették, szelídítették, vagy,hogy úgy fejezzem ki magamat — magukhoz nem édes- l) l) Per me reges regnant, et legum conditores jus fa decernunt. Prov. Vili. lö. *) Matth. VII. 1. 3) Dans les lettres provinciales.
