de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
317 gették volna? Mit tehetett egyes egyháznagy,mit egyes egyház ura ellen, semmit. Hogy e nagy csoda megtörténjék, hatalomra, deleg- kevésbé sem emberi, physikai és anyagi (mert ez esetben visszaélések történhettek volna), hanem szellemi, erkölcsi hatalomra volt szükség,mely csupán a közhiedelemben állott fel, és ez a pápák hatalma volt. Igazságos és elfogulatlan ész soha sem vonakodik ezen általános véleményben, mely Európa szerte elterjedvén, Európa összes lakosait a pápára, mint minden európai souverai- nitás kútfejére, utalta, — az isteni Gondviselés ujjára ismerni ; minthogy ugyanazon tekintély tevékenysége által a nemzetiségi különbségeket annyira mennyire megszüntette, s mert mi sem egyesíti inkább az embereket a vallási egységnél. A Gondviselés az európai souverainitások nevelésével a pápákat bizta meg. De hogyan nevelhetni büntetés nélkül ? Innen annyi, néha nagyon is gyarló megtámadás és annyi nyers ellent- állás. Mindamellett az isteni elv folyvást létezett, folyvást működött és mindig felismerhető volt : ilyenné főképen azon csodálatos jellemvonás tévé, melyet már említettem, melyre azonban igen gyakran utalni nem lehet. t. i. : hogy a pápák minden intézkedése a souverainek ellen asouve- rainitás javára ütött ki. Miután mindig mint isteni küldöttek működtek, még akkor is, midőn a fejedelmek ellen küzdöttek, soha sem szűntek meg alattvalóikat figyelmeztetni, hogy uraik ellen mit sem szabad tenniük. Mint az emberi nem halhatatlan jótevői, nemcsak a souverainitás isteni jellegéért, hanem egyszersmind az emberek törvényes szabadságáért is harcoltak. A nép az ellentállás minden nemétől teljesen idegenkedvén sem felül nem kerekedhetett, sem nem emancipálhatta magát, és az Uralkodók, kik csak isteni hatalomnak hódoltak, egész tekintélyüket megtartották. Frigyes a pápa hatalma alatt, a félelem, a sajnálat tárgya lehetett, de soha sem a megvetés, ép oly kevéssé, mint Dávid, midőn az Isten büntetését hirdető angyal előtt arcra borult. A pápák nevelték az európai monarchiát ifjú korában. A szó szoros értelmében ők képezték ki azt, ép úgy, mint Fénelon a bourgogne-i herceget. Itt is, ott is nagy jellemből a vad elemet kelle kiirtani, mely mindent elrontott volna. Mindazt, mi az em-
