de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

315

IV. FEJEZET.

Az európai monarchia szerkezete

Az ember nem csodálhatja eléggé, mit naponként lát. A helyett, hogy monarchiánkat, mely magában véve csoda, magasztalnék, kényuralomnak nevezzük azt, s beszélünk róla, mint valami közönséges tárgyról, mely mindig létezett és semmi kiváló ügyeimet sem érdemel.

A régiek a törvények uralmát tették ellentétbe a királyokéval, valamint a köztársaságot a kényuralommal állították szembe. „Néhány nemzet, mondja Tacitus, királyait megunván inkább törvényeket óhajtott.“ 1) Szerencsénkre, mi ezen ellenmondást, mely mindamellett nagyon is való s mindig az is leend a kereszténységen kivid, nem foghatjuk fel.

Az ó-kor nemzetei soha sem vonták kétségbe, valamint a pogány nemzetek ma sem kétkednek az iránt, hogy az élet és halál fölötti jog egyenesen az uralkodókhoz tartozott. Fölösleges volna ezen igazságot bebizonyítani, mely a történelem minden lapján véres betűvel van följegyezve. A kereszténység első sugarai sem ébresztették fel az embereket ezen csalódásból, mert sz. Ágoston tana szerént, azon katona, ki nem öl, ha azt neki törvényes fejedelme parancsolja, ép oly bűnös, mint ki minden parancs nélkül öldököl ;T) miből látni való, hogy e nagy és szép szellemnek még semmi fogalma sem volt oly államjogról, mely a királyokat birói hatalmoktól megfosztaná.

De a kereszténység, mely — úgyszólván, még csirájában vala, csak előkészíthette a sziveket, s nagy politikai eredményt csak akkor mutathatott fel, midőn a pápai tekintély megszerezvén jogos hatáskörét, e vallás hatalma egyetlen egy ember kezében pontosuk össze — mi e hatalom gyakorlatának elválaszt- * *)

') Quidam regum pertaesi leges maluerunt. (Tacit.)

*) Sanctus Aug. de Civ. Dei, 1, 29. — Másutt ezt mondja : Keiim Regem facit iniquitas imperandi, innocentem autem militem ostendit ordo serviendi. (Idem contra Faustum.)