de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

310

lenség ellenében ; s miután azt erkölcsi szempontból megtámadta, nem késett a politika törvényszéke elé idézni, mint a népesedés ellenét.

Varburton azt mondá, hogy a törvény, mely szentesíti a nőtlenséget, lényegében az államok lerontója, 1) és Rousseau, miután róla valóságos éjőr hangján s tudományával beszélt volna egyik jegyzetében, melylyel Helo'ise-ét diszíté, azt mondja: hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat a nőtlenség törvényére nézve; elégséges megjegyezni, hogy, ha az általánossá válnék, eltörülné az egész emberi nemet.2)

„A keleti keresztény községek : gzakadárok, sőt eretnekek ; azonban a kötelmek gyakorlata, mely a papságra nézve a szolgálat tényleges részét képezi, bármint legyen is megmásítva, mindig fönáll. Sőt azt kell mondanunk, hogy e megmásítás oka a házasság, mely a szegény Desdert kézimunkára kényszeríti, hogy föntarthassa családját. És csakugyan, reggeli ajtatosságát hajnal hasadtával elvégezve az ekeszarvát fogja kezébe vagy marháját eteti, midőn nincs egyéb házi gonddal elfoglalva egész a vecsernyéig, melyet napnyugtakor mond el, s mely breviáriumának második kötelező részét képezi. Nincs tehát sem ideje, sem eszköze a tanulmányozáshoz. Mikép oktathatná azután nyáját? így tudatlansága őt azon lealázó kényszerűségre szorítja, hogy az olvasást s a tanítást a tudósokra és vatabed-ekre hagyja, kik mint minden egyház főnök — nőtlenségben éltének. Uj bizonyíték fegyelmünk jogossága, s hasznosságára nézve, minthogy ugyanazon egyház, mely helyesli a házasságot, azt is elismeri, hogy a művelt és értelmes papnak, mint mások példányképének önmegtartóztatásban kell élnie. Meg kell vallanunk, hogy a desder-ck csak első rendű szolgái azoknak, kik oly dölyfösen bánnak velők, hogy soha sem engedik meg, mi szerént jelenlétökben leüljenek. „Mikép olvas^ hatnék én s tanulhatnék, válaszolá nekem valamelyik nap ezen egyház szolgák egyike, kinek saját nyelvében és szertartásaiban való járatlanságát szemére lobbantam ? Ez nálunk nem szokás, és ha én ezt tenném a vartabed-ek neheztelnének érte, mint bitorlásért.“ Hányszor sóhajtottam föl titkon e papi osztály lealacsonyításása miatt, melyet csak ruhája különböztet meg a többi paraszttól és mely az utazóknak a legalacsonyabb szolgálatot is készséggel teljesíti, csakhogy elválásukkor velők kezet foghassanak és Bakchiche-jökre igényt tarthassanak. (Eugène Boré. Correspondence et Memoire d’un Voyageur en Orient, tom. II. pag. 1002.)

') Divine legation of Moses B. II. sect. V.

2) Rousseau (Lettre a 1. Arch.) Csak tőlem függne hasonló erejű érvet hozni föl. íme itt ezen alakban : Minden gyakorlat, mely, mihelyt általánossá lesz, valamely szer vés testet meg-