de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
309 §• IUPolitikai elmélkedések. Népesedés. A tévely, mely erejét mindig a megtámadott igazság fontosságához aránylag megkettőzteti, egészen kimerült a papi nőtkiyül az is bizonyos ájtatos érzelmet gerjeszt, ha az ember fölébredvén egyik oldalról gyermekei kis bölcsőjét látja s a vánkoson maga mellett alvó anyjok kedves és tiszteletreméltó fejét. Azonban hova tűntek a magános elmélkedések, a titokteljes álmák, a fönséges viharok, midőn az Isten s az ember küzdött bennünk ?“ Az, kisohasem virrasztóit könyek között, ki soha sem áztatta ágyát könyeivel, az nem ismer téged, oh égi hatalo m.“ (Goothe, Wilhemmeister). Továbbá bizonyos katholikus utazót hozunk föl, ki a föld egyik részén meggyőződött arról, mily csodás következményei volnának az egyházi nőtlenség eltörlésének. Lényeges az örmény papságnál, hogy megengedtetik, sőt kötelmévé tétetik az egyszerű papnak házasságra lépni. Minden Deader- n e k, kik az egyházi szolgálat azon osztályát képezik, mely nálunk a vica- riusoknak és plébánosoknak felel meg, megvan a maga Eretogui n-je ; igy hivják a pap nejét. Összehasonlítva még világi szempontból is a papság e részét a mienkkel, ezerszer gondoltam arra, hogy a papi nőtlenség ellenzőinek és ellenségeinek legjobb válasz lenne lefesteni elüttök nehány vonással a házas papok állapotát keleten. Igen könnyű vitázóinknak különösen a katholikus fegyelem legdicséretesb szabálya ellen kikelni, minthogy ők a dolgokat francia szempontból Ítélik meg, és hozzá vannak szokva, hogy szemeik előtt müveit buzgó és szabályos viseletű papság példája legyen. Ok esztelenül azt képzelik, hogy a házasság ezen tulajdonságoknak mintegy kiegészítése volna minthogy a gazdászok közönséges beszéd módja szerént egyedül a társadalmi haszon érdemét csatolja a papi jelleghez. Ók nem tudják, hogy akkor a pap, nejével gyermekeivel és minden családi szükségleteivel a társadalomra nézve súlyos teherré válnék, a helyett, hogy azt megkönnyítené és neki minden földi bilincstől és testi köteléktől menten magát folytonosan visszatartaná ; és ha nem is gondolna magára, legalább nem feledkezhetnék meg azokról, kiket a gondviselés vagy a természet reá bízott. Ne hozzák fel nekünk itt a protestáns községek példáját : mert a kettő közt semmi közös sincs. A Protestantismus, mint ügyes hitvitázók bebizonyí- ták, nem bírhat isteiti tisztelettel és folytonosan hanyatthomlok rohan vissza a deismusba. A pásztor oly ember, kiDek minden kötelessége abból áll, hogy hetenként egyszer a szószékre lépvén ott felolvasást tartson, mit otthon is mindenki megtehet, s azt spiritualistikus és bettiszerénti értelelemben magyarázza, mit mindenki szabadon elfogadhat vagy elvethet. Ott tehát nincs egyházi szolgálat és a papság oly felolvasói állás, mely sokkal kényelmesebb és előnyösebb, mint a polgármesteri.
