de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
296 Jcnkezésök miatt“ ’). A világ mit sem bocsát meg nekik, mert mindont tőlök vár. Vl-ik Sándor szerette a háborút és a nőket; ezen pontban igen megrovandó, és hogy határozottan fejezzem ki magamat, igen vétkes volt, mert ellenkezett a szabálylyal, azaz : állása fönségével, mely a szentséget föltételezi ; de tegyük öt át Versaillesbe, s csak tőle fog függni, hogy XIV. Lajos legyen , ki cp oly hires volt tehetségei, politikája s akaratereje szilársága által, s szintén szerété, mint amaz , a háborúkat és a nőket. Es ha e hasonlat egyesek képzelmére tán kellemetlenül hatna, azon gyakran felhozott kegyetlenségek miatt, melyeket itt nem akarok megvizsgálni: úgy helyébe II. Gyulát hoznám föl, kiről ugyanazon Voltaire mondá: „O rósz pap*), de oly tiszteletreméltó fejedelem volt, minő korában egy sem“ 3). Ali ezt illeti, kétséget sem szenved, hogy nagy Lajost mind tehetségeire, mind erkölcseire nézve felülmúlja. Ez áll a pápától kezdve le egész a sekrestyésig. A kath. papságnak minden egyes tagja szüntelenül saját eszményképével hasonlíttatik össze, s követlezölcg irgalom nélkül Ítéltetik el. Csekély hibái is nagyok, mig a másik félnél, ép úgy, mint a világ fiainál, a nagy vétkek is csekélyek. Vájjon micsoda oly egyházi férfi, ki magát reformátusnak nevezi ? Ez fekete ruhába öltözött ember, ki minden vasárnap a szószékre lép, hogy ott tisztességes (!) eléadásokat tartson. Ezt minden b e') Nem fárasztom magamat Voltaire számos müveiben e hely fölkeresésével , melyet a minden tekintetben fölötte nevezetes ily cimii német könyvben : „Der Triumph etc.“ idézve találtam. A bölcsészet diadala a 18- dik században. II. köt. 193. lapon idézve találtam. *) Nem lévén egyedül pap, hauem fejedelem is , azon különös szeszélye volt, hogy tartományairól s városairól nem akart az ezek után so- várgó velenceiek javára lemondani, s mivel, hogy magát a legnagyobb álnokság s a loggyalázatosabb politika ellen védje, kénytelen a lehető legnagyobb eszélyességgel élni, s az ellene irányzott nyilakat visszaverni. 3) Voltaire, Essai sur les moeurs etc. in 8-o, tom. III. c. CXII. Ő tehát olyan volt, mint a nép atyja, kinek oly fontos dolgai voltak vele.
