de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
282 esáthatlan, hogy ily név ti és rangú asszony másodszor lépjen házasságra."1) Egyáltalában a rómaiaknál a közvélemény nagy tisztelettel jutalmazá meg az oly özvegyeket, kik újabb egybekelésről lemondtak. Sőt a nyelv még különös melléknévvel is megtisztelte őket, midőn univirák, vagy univiriáknak — egyetlen férfi nejének nevezé, és a cim még most is föllelhető a márvány síremlékeken s különösen figyelemre méltó, hogy azt a tisztelet-cimek közé tenni méltónak Ítélték.2) De senki sem fejezé ki jobban a rómaiak e pontra vonatkozó véleményét, mint Properius utolsó kellem-, érdek- és érzésteljes alagyájában. Bizonyos római főrangú nő meghalt. Neve Kornélia, férjéről Paula, ki a szerencse ajándékaival a legfeddhetlenebb erkölcsösséget párosítá. Ügy látszik, hogy kora halála igen nagy benyomást idézett elé. A költő, ki Paula erényeit megénekelni akará, alagyájának drámai alakot adott. Paula megjelen, Paula szót emel férjéhez. A költő egészen ezen kedves árny mögé rejtőzik. A szerencsétlen hitves egyszerre látja azon fáklyát, melyet menyegzőjén gyújtottak meg, és azt, mely koporsója előtt vitetett. Megesküszik őseire, s mindarra, mi előtte szent, hogy élte e két határpontja közt lelkiismerete a legcsekélyebb gyöngeséget sem vetheti szemére : A két fáklya között tisztán s feddhetlenül éltem.3) Minden dicsősége ezen házasságban van, ezen egyetlen sze') Itt Valériáról, Maximianus Özvegyéről van szó, kit Maximinus akart elvenni. O pedig a többi között monda : Postremo nefas esse illius nominis ac loci foeminam sine more, sine exemplo maritum alterum experiri. (Lact, de Morte persee.Cap.XXXIX.)Szükségtelen volna itt megemlíteni; hogy ez csak ürügy volt; miután az ürügyet is csak a szokásokból, és a közvéleményből merítette. Tehát szorosan aszokásokról és közvéleményről van itt szó. 2) Marcelli, de stylo inscrip, lib. II. pars I. Cap. 3. Romae 1780. in 4. p. 328. 3) Nec mutata mea est aetas ; sine crimine tota est. Viximus insignes inter utramque facem. Sext. Aurei. Prop. Elég. IV., 12., 44, és 45. v.
