de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

281

a héberek előítélete a házasság fontossága és a gyümölcstelenség szégyenéről ; tudjuk, hogy fogalmaik szerént a család megörökítése legnagyobb áldás volt. Miért tehát például azon nagy dicséretek, melyekkel Judith elhalmoztatott : e Judithra halmozott dicséret ; hogy bátorságával tisztaságot párosított,és férjének Manassesnek házában 1 0 5 é v e t töltött, a nélkül, hogy örökösöket adott volna neki? Az egész általa megszabadított nép ily karéneket mond neki : „Te népünk öröme s dicsősége vagy, mert férfiasán cselekedtél, és szived megerősödött, mivelhogy szeretted a tisztaságot, és férjed után mást nem ismertél.“1)

Mit ! hát vétkezik-e a tisztaság ellen a másodszor férjhez menő asszony? Kétségkívül nem; de a szentségről lemondani látszik ; és ha ezen utóbbi dicsőség díszíti őt, minden időben s a föld minden táján — bármily ellenkező előítéletek dacára is — fog azért dicsértetni.

Vedában sohasem történik említés valamely özvegy házasságáról ; s Indiában a törvény kizárja az ily házasságból született fiút az oldalági örökösödési jogból.* 2)

Menu igy szól tanítványaihoz : Kerüljétek a másodszor férjez'ett asszony fiát !3)

S mig én a tiszteletreméltó Ázsia szövegeiről elmélkedem, Kolbe arról értesít, hogy a Hottentottáknál azon nő, ki újra férjhez ment, egyik ujját volt köteles elvágni.4)

A rómaiaknál hasonlókép tisztelték az özvegységet, úgy szintén rósz szemmel nézték a második férjhezmenést, még akkor is, midőn a birodalom hanyatlásával a régi erkölcsök már majdnem egészen eltűntek. Bizonyos özvegy császárné azt mondá az őt megkérő császárnak : „példa nélküli és megbo*) Judith, XV., 10. és 11. ; XVI. ; 26.

2) Lois de Menu, dans les Oeuvres de Jones tom. III., chap. IX., n. 57 et 160.

8) Ugyanott III. fej. 155. sz.

4) Kolbe, Description du Cap de Bonne-Espérance. Anist. 1741. vol.