de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
274 ményben ne gyökereznék, mely itt-ott többé-kevésbé megmásít- tatott ugyan, azonban eredetében minden kor népeivel közös volt. Ezen állítás kifejtése érdekes műre szolgáltathatna anyagot. Én tárgyamtól nem fogok feltűnően eltérni, ha e csodálatos összhangzatra csak egy példát hozok fel ; erre nézve a gyónást választom, egyedül azért, hogy érthetőbb legyek. Mi természetesebb az emberben a szív azon indulatánál, melylyel az a másik felé hajol, hogy előtte titkát feltárja? ') A szerencsétlennek, kit lelkifurdalás vagy hú emészt, barátra, meghittre van szüksége, ki őt meghallgassa, vigasztal ja és olykor útba igazítsa. A megmérgezett gyomor, mely magától vonaglás- ba esik, hogy a mérget kivesse, természetes képe azon szívnek, melyben a vétek mérgét kiönté. Szenved, nyugtalankodik, összeszorul, mígnem baráti, vagy legalább jóakaró fülre talált. De a mint a bizalomról a gyónásra megyünk át s a törvényes hatóság előtt megtörtént a bevallás, az általános lelkiismeret ezen önkéntes gyónásban bizonyos kiengesztelő erőt ismer föl és érdemes a kegyelemre ; e tekintetben csak egy érzelem uralkodik az anyától kezdve, ki valamely eltört csésze, vagy parancsa ellen eltulajdonított cukorsütemény miatt gyermekét kérdőre vonja, egész a bíróig, ki magas itélőszékéről ítéli a tolvajt, és gyilkost. Gyakran maga a bűnös jelkiismeretétől késztetve visszautasítja a büntetlenséget, melyet neki a hallgatás Ígér. Nem tudom, mily titkos és az önfentartásnál is erősebb ösztön sürgeti őt a büntetés keresésére, melyet kikerülhetne. Még azon esetben is, midőn sem tanuktól sem kínzásoktól nem kell félnie, igy kiált fel: „igen, én v.agyok!“ És lehetne könyörületes törvényeket idézni, melyek ily esetben a magas itélőszékre bizzák a büntetések enyhítését, még pedig a fejedelemhez való minden föleb- bezés nélkül. „Lehetetlen el nem ismernünk, hogy bűneink ezen egyszerű megváltásában, eltekintve minden természetfölötti eszmétől, van valami, mi végtelen sokat tesz az emberben a sziv- jámborság és az erkölcsi egyszerűség megállapítására.“ 2) 1) Bossuet csodálatra méltó kifejezése. (Oraison funèbre d’Henriette d’Angleterre) La Harp méltán magasztalta azt Lycée cimU müvében. *) Berthier, sur les Psaumes, tom. 1, ps. XXXI.
