de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
273 tulemelkedik minden határon, mely az igazi szolgaságot a valódi szabadságtól elválasztja. „Ob rabszolgaság! melyet az emberi e 1 b i- zottság nem átall szabadságnak nevezni! mondá tovább Fénelon; s ez egy nagy szív s dicső lángelme fölkiáltása volt ! „így tehát a szerzetes már többé nem szolga ; ő nem uralja többé a kedélyhangulatot, a szeszélyt, a gőgöt s szenvedélyt : ő e zsarnokokat lábbal tiporta. 0 szabad a biztos utakon, az igazság s az eszély vezérlik lépteit. O szabad, mert az Isten bölcse- ségének engedelmeskedik, azért hogy magát minden hasznos munkára, minden áldozatra s minden dologra nézve az emberiség örök javának szentelje. „Katona ! te az első hadsorban foglalsz állást,, te meg itt maradsz; te itt fogsz halni, mi menekülünk. — Értem tábornokom.“ „Ilyen a katonás engedelmesség, perinde ac cadaver. Szolgál és meghal; s ime ! miért nincs a hazának elég koszorúja, miért nincs elég szava e hősiesség, e nagyság dicsőítésére !“ „Holnap,Chinába utazol; ott reád üldözés, talán vértanu- ság vár. — Értem atyám I“ Perinde ac cadaver, ilyen a szerzetes engedelmessége. Apostolokat, vértanukat képez ; nemes áldozatait a világ végére küldi, hogy ismeretlen testvéreik üdvéért meghaljanak. És ime ! miért emel nekik az egyház oltárokat, miért méltatja őket tiszteletére, pompájára és dics-énekeire ? „Ilyen a jezsuitáktól követelt engedelmesség. Ti azt hittétek, hogy ezt nyilvános gúnynak tehetitek ki ; kedvet találtatok annak megvetésében : engedjétek hinnem, hogy azt eddig fel nem fogtátok.“ (De l’Existence et de l’Institut des Jésuites; Paris, 1844, in — 8.) III. FEJEZET. A papi rend alapítása. Papi nőtlenség. 1- §• rt öshagyományok. A kath. egyházban nincs hitágazat, sőt még a magasabb fegyelemhez tartozó oly általános szokás sincs, mely az emberi természet legmélyében, s következőleg valamely általános véle18
