de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
271 tem.“ — Szent Ignác az engedelmességről szóló törvényében nem akart másféle halált kifejezni, mint az apostolság eme dicső s termékeny, Jézus Krisztus és sz. Pál által meghatározott életet. „Oh boldogult Atyám ! nekem nem vala szükségem arra, hogy rendeleteid tekintélye előttem igazoltassék.“ Azon szó, melylyel azt parancsolod, hogy engelmeskedve meghaljak, az evangélium legtisztább s legmagasabb szelleme. Hiszem azt lelkem teljes erejével, s megvallom azt ezen század színe előtt, mely most talán jobban meg fogja érteni szavaimat. — Nem találhattam másban nyugalmat s életet, mint azon gondolatban, hogy magamnak meghaljak. „Nevezzetek nekem a kath. egyház által tisztelt nagyszerű férfiak közöl csak egyet is, ki nem tanította volna e fönséges tant. — Ti csudáljátok Bossuetet, vegyétek elé a rejtett életről szóló beszédét; ez az evangéliumi szövegek, és egyszersmind sz. Ignác hires szavainak ’) fönséges magyarázata. E beszéd sokkal hosszabb, hogysem azt egész terjedelmében közölhetném; és sokkal szebb, hogysem azt idézetekre földarabolhatnám. Egészen el kell azt olvasni. Bossuetnek csak egy mondatát említem : „A mi a halott a halottnak, az a világ nekem, s én a világnak a). Fénelon oly mély s oly áhitatteljes szelleme épen nem felejtkezék meg a lelki halál ezen állapotáról ; irataiban hányszor tér ahhoz vissza ! Mit kell tehát tenni ? — irá ő. — Meg kell tagadni önmagát, el kell felejtkezni magáról, s meghalni önmagának.... Oh Istenem ! nem birni többé más akarattal, sem más dicsőséggel — mint a tieddel __Az Isten azt akarja, hogy saját énemet úgy tekintsem, mint idegent; hogy azt neki vonakodás nélkül feláldozzam, s egészen és föltétlenül visszaadjam a Teremtönek, kitől nyertem“ 3). „Es szent Ágoston ama felkiáltása, melyet úgy tekintettek, mint e nagy lélek legfönségesebb gerjedelme egyikét, — nem volna-e egyéb bolondságnál ? — Oh, meghalni önmagának! oh, szeretni; oh, Istenhez menni! — o, perire sibi: o, amare; o, ire ad Deum! Mit akart továbbá Fénelon, midőn felkiáltott ? „Oh Üdvözítőm ! én imádlak téged, én szeretlek a sírban , melybe veled elzárkózom ; én nem tartozom többé az élők sorába ! Oh világ ! óh emberek ! felejtsetek el ; tapossatok lábaitokkal ; én halott vagyok, és az élet, mely számomra készíttetett, el lesz rejtve Jézus Krisztussal az Istenben“ 4). *) Oeuvres de Bossuet; Versailles 1816, tom. X. p. 315. 2) Ugyanott, tom. IX, pag. 523. 3) Oeuvres de Fénelon. — Nécessite de connaître Dieu. Tom. XVIII. pag. 281—285, — Paris 1823. 4) Oeuvres de Fénelon; Samedi-Saint, pag'. 123.
