de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
270 r mei közt a győzelemre szükséges erőt mérité. Epen azáltal, hogy a világnak, önmagának, kívánságainak és mindannak, mi nem volt Isten — meghalt — épen az által mondom — vitt véghez annyi lehetetlen dolgot, futott meg ily dicsteljes életpályát s mentett meg annyi lelket. Sz. Pál e szavait már előbb isteni ajkak hangoztatták. Es vájjon mit jelentenének e szavak : „Ha ki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét, és kövessen engem — ha nem ama benső önmegtagadást, mely tulajdon akaratunk s gondolatunk halála, halála azon hamis erőnek, mely bennünket megöl, púig, ha róla lemondunk, azon nemes életet éljük, melyet az Ür taníta ? Mit jelent az Üdvözítő eme másik tana : „Szükség újra születnetek ?“ De hogy újjászülethessünk, előbb meg kell halnunk ; meghalni pedig kiválólag annyit jelent, mint engedelmeskedni, mert leginkább engedelmesség által vetkőzik ki a lélek ama mesterkélt és romlott életből, melyet a kevélység szült, és születik újjá azon élet keblében, mely az alázatosságból és kegyelemből fakad. De van Jézus Krisztusnak nehány szava, melyekről a többi között igen mélyen kell elmélkednie az apostoli férfiúnak : „Hacsak a földbe esett gabonaszem meg nem hal, egyedül marad ; ha pedig meghal, sok termést hoz.“ — „A ki életét szereti, elveszti azt; a ki élétét gyűlöli e világon, az örökkévalóságra megtartja azt“ '). Újra kérdem tehát, mi az a gyűlölet önmagunk iránt ; ezen önkénytes, az életre és gyümölcsözésre mindenek előtt szükséges halál ? Mi az ? Vájjon az evangélium szavait káromlással illessük ? „Igen — mondja nekünk a bölcseség — szükséges, hogy meghaljatok, hogy a földbe temettessetek, hogy ön- megaláztatástokban s önmegtagadástokban megsemmisüljetek; — s azután ismét életre fogtok kelni. Látni fognak ismét benneteket, meg fogtok jelenni, hozva az élet gyümölcseit. A halál által azon sóvá fogtok válni, mely a rothadástól megóv ; azon vilgossággá, mely fényével eláraszt, a lélek eledelévé, s Jézus Krisztus gabnájává. „És szent Pál hatályosan akará kifejezni magában az Üdvözítő személyében az élet és dicsőség ez isteni elvét, midőn mondá : „Megsemmisítő önmagát — Exinanivit; — engedelmes leven mind halálig : — obediens usque ad mor') „Si quis vult post me venire, abneget semetipsum, et tollat crucem suam et sequatur me.“ Matth, c. XVI. v. 24. — Oportet vos nasci de- nuo. — Joan. c. III. v. 7. — Nisi granum frumenti mortuum fuerit, ipsum solum manet ; si autem mortuum fuerit, multum fructum affert. — Qui amat animam suam, perdet eam ; et qui odit animam suam in hoc mundo, in vitam aeternam custodit eam.“ Joan. c. XII. v. 24, 25.
