de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Bevezetés

Bevezetés.

i. §•

Talán csodálatosnak fog látszani, hogy világi ember jogosultnak hiszi magát oly kérdések tárgyalására, melyek napjainkig kizárólag az egyházi rend buzgalmának s tudományának látszottak fentartva lenni. Mindazáltal remélem, hogy megvizsgálván az indokokat, melyek arra bírtak, hogy e dicső küzdtérre lépjek, minden jóakaratú olvasó helyeselni fogja azokat lelkében s fölmentend engemet a jogbitorlás minden gyanúja alól.

Először is, minthogy a világi rend az utolsó század folytán különösen vétkesen viselé magát a vallás irányában : nem látom át, miért ne adhatna ugyanezen rend az egyházi Íróknak nehány hü szövetségest, kik az oltár körül sorakozván, elriasztanák a káromlókat a nélkül, hogy akadályoznák a papokat.

Nem tudom, vájjon e pillanatban nem vált-e szükségessé az ily szövetkezés. Ezer körülmény gyöngité a papi rendet. A forradalom kifosztá, számüzé s legyilkold; minden módon dühöngött azon elvek született védelmezői ellen, melyektől visz- szaborzad. A szent had régi hősei sírjaikba szállottak, s újoncok jelennek meg, hogy azok helyeit elfoglalják; ez ujoneok azonban szükségképen csekély számuak, minthogy az ellenség a legszomoritóbb ügyességgel korán megfosztá élelmöktől. Azon- fölül ki tudja, vájjon Illés, csakugyan a földre dobta-e köpenyét, mielőtt felszállott hazájába s vájjon föllehetett-e emelni a szent öltönyt azonnal ? Az minden kétségen kívül áll, hogy mivel ez ifjú hősök határozatába semmi emberi tekintet sem folyt be, nemes határozottságuktól minden várható. Mindamellett mennyi időre leend szükségök, hogy megszerezzék a rájok várakozó küzdelemre szükséges ismereteket ! Es, ha megszerezték, lesz-e