de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Bevezetés

12

idejök annak felhasználására ? Az elkerülhetlen vitázatok csak a nyugalom idejére valók, midőn a munka szabadon osztathatik fel az erőkhöz s tehetségekhez képest. Huet püspöki teendőinek gyakorlata között nem irta volna meg az evangéliumok bebizonyítását; és ha Bergiert a körülmények arra kárhoztatták volna, hogy egész életén át falusi plébánián viselje a nap s izzasztó meleg terhét, soha sem ajándékozhatta volna meg a vallást azon müvek egész tömegével, melyek őt a legkitűnőbb védirók sorába helyezik.

E szent, de lankasztó foglalkozás terhes állapotára van ma többé-kevésbé egész Európa papsága utalva, de különösen Franciaországé, mint melyet közvetlenül s nagyobb erővel rohant meg a forradalmi vihar. Reá nézve a hivatal minden virága elfonnyadt s csak a tövis maradt meg.

Reá nézve az egyház újra kezdődik ; s a dolog természete szerént is a hitvallók s vértanúk mindig megelőzik a tanítókat. Sőt azon pillanatot sem könnyű előrelátni, melyben régi nyugalmát visszanyerve s számra nézve is elégséges lévén csodálatos hivatala minden ágának teljes kifejtésére, ismét bámulatra fog indítani bennünket úgy tudománya, mint erkölcseinek szentsége, buzgalmának tettereje s apostoli eredményeinek csodái által.

Nem látom át, hogy e közbeeső idő alatt, mely más tekintetben épen nem leend a vallásra nézve elveszett, miért ne sorakoznának a legszentebb ügy védői körül azon világiak, kiket hajlamuk komoly tanulmányok felé vont.

Ha csak az Ur hadának hézagait fogják is betölthetni : nem tagadhatja el senki tőlök jogosan legalább is azon bátor asszonyok érdemét, kiket néha az ostromlott városok töltéseire láttak sietni, hogy legalább az ellenség szemeit ijeszszék.

Ezenfölül valamennyi tudomány mindig, de kivált most, a tized egy nemével tartozik annak, kitől ered ; mert Isten a tudományok Ura, ki előtt tárvák a gondolatok1). Mi közel állunk a vallási korszakok legnagyobbikához, melyben mindenkinek — ha elég ereje van hozzá — kötelessége egy követ hengeríteni a fönséges épülethez, melynek ter1) Deus scientiarum Dominus est, et ipsi praeparantur cogitationes I. Rege. II. V. 3.