de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
128 tást nagyon megérdemlik. Mi e hittételt úgy valljuk, mint minden keresztény, de azt állítjuk, hogy a viz egy kannában épen olyan jó, mint a csendes tengerben, s hogy minden lényeges csak a víznek és embernek a kijelölt szentségi szavak kíséretében történt kölcsönös érintkezésében áll. Más keresztények azt állították, hogy e szertartáshoz legalább egy medence elkerülhetetlenül szükséges; mert ha az ember bemegy a vizbe, bizonyosan meg lesz keresztelve, azonban, ha a viz hull az emberre, az eredmény igen kétes lesz. Erre nézve el lehet mondani, mit ezelőtt több mint húsz századdal amaz egyptomi pap mondott nekik : Gyermekek vagytok ! Egyébiránt ők szabad urak, ki sem háborgatja őket ; ha mindjárt egy folyót kívánnának is, mint az angol keresztelők, megengedjük nekik, csak azt ne állítsák, hogy e be- merítési szertartás szükséges a keresztség érvényességéhez, mert ezt már el nem tűrhetjük. A kér. vallás fő titkainak egyikében a kenyér teszi a lényeges anyagot. Mivel pedig az ostya épen oly valóságos kenyér, mint a legnagyobb kenyér, melyet valaha emberek sütöttek : elfogadjuk tehát az ostyát. Ha más keresztény nemzetek azt hiszik, hogy tulajdonképen csak az kenyér, mit az asztalnál ebédnél eszünk, s csak az valódi evés, mi vágás által történik : mi e keleti logikát részünkről igen tiszteljük ; s teljesen meg leven győződve a felől, hogy, kik azt mai nap követik, egykor majd, ha oda jutottak, hol mi vagyunk, örömest úgy fognak tenni, mint mi : eszünkben sincs őket zavarni ; megelégszünk részünkről a könnyű kovásztalan kenyérrel, mely a régi Husvét, az első keresztény húsvéti ünnepélynek hasonlata (analogia), és sokkal alkalmasabb, mintsem az ember gondolná arra, hogy ily titok ünneplésére különös kenyérül szolgáljon *). Ha a vizbe-merítés és kovászos kenyér e pártfogói a szentirás hamis értelmezése folytán, s az emberi természetet ') Magától értetik, hogy türelmünk úgy ezen , mint a megelőző pontra nézve eleve föltételezi, hogy mig saját szertartásukat megtartják, a mienk érvényességét kétségbe nem vonandják.