de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
129 épen nem ismerve, azt állítják, hogy a házasságtörés annak kötelét felbontja : ez valóban nyílt fölhívás a vétekre. De mindegy, mi nyakas testvéreinket soha sem kárhoztattuk nyiltan, s a legünnepélyesb alkalommal egyszerűen csak azt mondtuk nekik : Hallgatással mellőzünk benneteket, de a józan ész és béke nevére, ne mondjátok, hogy m i t s e m értünk a dologhoz *). Ezen s még annyi más példa után, melyeket fölhozhatnék, melyik nemzet az, mely a római felsöbbség hatalmában saját fegyelmét és különös kiváltságait veszélyeztetve látná ? Soha sem fog a pápa vonakodni az egész világot meghallgatni, s főkép eleget tenni a fejedelmek akaratának mindenben, mi keresztényiig lehetséges. Rómában nincs szükkeblüség, s ha mégis a kedvezés pontjában valami félhetni való volna, hajlandóbb lennék részemről a túlságtól, mint a hiánytól tartani. Dacára azonban ezen, megdönthetien érvekre alapított biztosítékoknak, nem kétkedem, hogy az előítélet továbbra is megmarad nyakasságában ; sőt nem kétkedem, hogy jó lelkek is föl fognak kiáltani : „De ha mi sem állítja meg a pápát, hol fog majd megállni? A történelem mutatja, hogyan használhatja e hatalmat; mikép fognak bennünket biztosítani, hogy ugyanazon események újra szinre nem kerülnek ?“ Ez ellenvetésre, melyre bizonyosan számíthatunk, először általán azt felelem, hogy a történelemből vett példák mit sem bizonyítanak a pápák ellen, s kit sem aggasztanak a jövőre nézve, mert e példák a dolgok más sorába tartoznak, s nem abba, melynek mi tanúi vagyunk. A pápák hatalma ránk nézve akkor volt túlságos, mikor szükséges vala, hogy ilyen legyen, s mikor a földön mi sem helyettesíthette. S ez az, mit e mü folytán úgy remélek bebizonyíthatni, hogy minden részrehajlatlan ítélet ki lesz elégítve. Ezek után elmémben két részre osztom azon embereket, kik tiszta szándékkal félnek a pápa intézményeitől, egyik osztályba a katholikusokat, másikba a többieket sorozván, s így * ‘l) Si quis dixerit Ecclesiam errare cum docuit et docet, etc. Con- cil. Trident, sess. XXIV. De Matrimonio, can. XII. 9
